A szarfilmmaraton egyik nagy előnye, hogy nem csak minősíthetetlen filmekkel, hanem hígfos zenékkel is találkozhatunk. Na, mondjuk ez erre a gyöngyszemre talán nem is annyira igaz, de az biztos, hogy ennél odanemillőbb muzsikát nehezen találtak volna. Az idóta szintetizátoros zombikórus, az esetlen "dob" és a röhejes, leginkább Final Fantasy és Zelda keverék főtéma eredményezi minden idők egyik legszánalmasabb horrorzenéjét.
Szeretném felhívni a tisztelt egybegyűltek figyelmét az Ómagyarország novellaíró-pályázatára. Semmi különleges előképzettség nem kell hozzá, csupán némi türelem, fantázia és egy használható szövegszerkesztő. Idő van bőven, gyakorlatilag egész nyáron és a győztesek valódi díjazásban részesülnek, szóval tényleg megéri indulni.
Részletek alant
omagyar.blog.hu/2010/04/20/novellapalyazat#more1938553
És terjesszétek a hírét!:)
Most csak egy rövid kép összeállítást kaptok e hónapban, a német szobrász Arno Breker néhány munkájáról. - sajna nem politikusnak mentem, így sok a tanulni való :( -
(1900 Elberfeld - 1991 Düsseldorf)
Számos helyen mint a világ leggusztustalanabb filmje jelzővel illetik, báz zaiYaku kolléga szerintem kapásból 5 gusztább keleti filmet is tudna mondani;) Mindenesetre felkerült a 'szarfilmmaraton' rendezvény sorozatunkra.
"I don't think you have the balls."
2010. április 23-ára szervezik a Mozifanatikusok éjszakáját. Címéből adódóan egy olyan éjszakáról van szó, ahol 2500 Ft-t ért cserébe korlátlan mennyiségű filmet nézhetünk a Westendben, Mammutban, Lurdyban és a Duna Plaza-ban (akár 3D-ben is). Szerintem aki bármennyire is érdeklődik az új filmek iránt, ez a legjobb alkalom, hogy moziban láthassa őket. Engem személy szerint az Alice csodaországban és a Végső állomás (szigorúan csak) 3D-s verziója, a REC2, A Bombák földjén, a Daybreakers, a Kém a szomszédban (biztos mesteri), a LÉGIÓ (best movie ever), a Viharsziget és a Párterápia tud érdekelni.
A programot, műsort, filmlistát erre találjátok.
Mi a konklúzió? Az, hogy értő, gondos kezek alatt a 3D-nek és a CGI-nek igenis van keresnivalója a filmiparban. Amellett, hogy természetesen remek plusz bevételi forrás, olyan plusz élményt ad a nézőnek, melyet már régóta, vagy szinte soha nem élt át: csillogó szemű gyereket varázsolhat belőle. Az Így neveld a sárkányodat repülős jeleneteiben szinte meg kellett szorítanom a karfát, annyira bele tudtam élni magam a szcénába. Szinte én is ott repültem a felhők fölött. A kifogástalan operatőri munkának (ha lehet így nevezni), a csodás animációnak és a háttérben szolidan meghúzódó 3D-nek köszönhetően a Sárkány több jelenete alatt lúdbőrözött a hátam. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséret nem érheti az alkotókat.
Ha már itt tartunk, az Így neveld a sárkányodat nem kevés pozitívumai egyik legfontosabbja a bátor finálé. Nem akarok lelőni semmi poént. Csupán annyit mondanék róla, hogy nem gondoltam, pont a mindig biztosra menő Dreamworks lesz az, aki szembe megy a hagyományokkal és bevállal egy kevésbé egyértelmű happy endet.
8/10
(így néztünk ki a maraton után)
Túlélve két epikus szarfilmmaratont, úgy döntöttem, megpróbálom valahogy összegereblyézni megmaradt agysejtjeimmel, mit is láttam az elmúlt egy hétben. Nem lesz könnyű.
Miért nézünk szar filmeket? Mert szórakoztatóak. Már amelyik.
Hagyjuk a felesleges rizsát, jöjjenek az I. és II. hivatalos SZARFILMMARATON résztvevői.
The men who stare at goats (Kecskebűvölők)
Címkék: kritika film the men who stare at goats kecskebűvölők
2010.04.06. 22:09
Mit is mondhatnék erről a filmről? Egy hatalmas csalódás. Bárki, aki látta a trailert és a szereposztást valami rendkívül szórakoztató vígjátékra számított. Jedik, szuperkatonák? Jöhet! Clooney az egyik ilyen? Töki a főnöke? Prot/Lester is felbukkan? És ifj. Obi Wan Kenobi szerencsétlenkedik velük? Kihagyott ziccer lett kérem, az összes valamennyire használható poént ellőtték a trailerekben, a film maradéka pedig gyakorlatilag semmiről sem szól. A zárásról pedig inkább nem mondok semmit... IMDB-n 6.5-ön állt a poszt megírása közben én tízes skálán jó szívvel négyest adnék rá. Maximum. Kár érte.
Egy fiúról (About a Boy) - 2001
rendezte: Paul & Chris Weitz
szereplők: Hugh Grant, Rachel Weisz, Nicholas Hoult
Bevallom, egy Nick Hornby regényt sem olvastam. Az angol úriember hazájában igazán nagy népszerűségnek örvend, és Hollywood is nagy szeretettel adaptálja műveit. Ezek nagy rész jól (mint jelen tárgyalt filmünk, illetve a Pop, csajok, satöbbi) sikerülnek, de akadnak igazi mellékfogások is, mint pl. a Farelly tesók Fever Pitch-e. Hornby regényei általában a felnőtté-válásról, a párkapcsolatokról, gyerekként viselkedő felőttekről szólnak. Akárcsak az Egy fiúról.
Főszereplőnk Will (Hugh Grant), egy 38 éves lusta nőcsábász, aki 'sziget-elv'-ét érvényesítve (minden ember sziget, ergó nincs szükség párkapcsolatokra) gyakorlatilag semmit nem csinál. Apja pár évtizeddel ezelőtt írt egy borzalmas, de fülbemászó karácsonyi dalt, aminek jogdíjából Will a mai napig tökéletesen megél. Munka helyett szakaszokra bontja fel a nappját, amikben rendkívül fontos teendőit (fodrász, billiárd, tévé stb.) végzi. Egy nap azonban összetalálkozik a nem túl népszerű, tizenéves Marcussal (Nicholas Hoult), akivel bizonyos körülmények miatt kénytelen huzamosabb ideig egy légtérben létezni. És az igaz szerelmet is megtalálja Rachel Weisz alakította Rachel szerepében.
Nem a legeredetibb a sztori, de teljesen jól működik. Will monoton életét természetesen zenész montázsban láthatjuk (nagyon jó kis muzsikák vannak a filmben), Hugh Grant szokásos hebegős manírjain túllépve magabiztosan alakítja a begyöpösödött figuráját, akiből azért nem hiányzik a humor és az önirónia sem. Hoult szintén teljesen korrekt a sokak által lenézett és csúfolt Marcus szerepében. A srác anyja viszont roppant idegesítő de erről nem Toni Collette színésznő tehet. Sajnáltam, hogy Rachel Weisznek nem jutott több játékidő.
Az Egy fiúról legnagyobb erénye, hogy egyszerűen jó nézni. Mosolyogtatóak a jelenetek, jók a zenék, Grant (aki saját bevallása szerint utálja a gyerekeket) és Hoult remekül működnek együtt. Az utolsó pár jelenet pedig igazán emlékezetesre sikerült.
Nem tudom, mennyire hű a könyvhöz, de az tény, hogy az Egy fiúról a Weitz tesók (Amerikai Pite, Jó társaság) legjobb filmje.
9/10
--------------------------------------------------
Miss Potter - 2006
rendezte: Chris Noonan
szereplők: Renée Zellweger, Ewan McGregor
Ez az a típusú film, aminek már a poszterétől rosszul vagyok. Saját elhatározásból az életben nem néztem volna meg, de dupla (azaz 180 perces) angol órán tanulás helyett még ez a negédes, cukormázos borzalom is elfogadható alternatívának tűnt.
A film egy félőrült nőről, Miss Potterről szól, aki nyulakat rajzol. Ewan McGregor figurája, Norman Warne erre felfigyel, és kiadja könyvekben. Majd szerelmesek lesznek.
Ennyi.
Az a legnagyobb gond a filmmel, hogy a rendező teljesen elvesztette az arányérzéket. Az elvileg központi szerepet beöltő nyúl-rajzolás (mozgó állatokat vízionálva) szinte alig kap játékidőt, a szerelmi szál úgy, ahogy műküdik. Természetesen helyett kellett kapnia egy tragédiának (ha már a filmnek nincs cselekménye), az utolsó húsz perc pedig borzalmasan van vágva, és inkább elaltatja a nézőt. Az angol felső-középosztály vs. MacGregor féle közember konfliktusa is jelzésértékűen tűnik csak fel. Miss Potter anyját pedig szívesen látnám viszont több darabban.
Renée Zellweger mindig idegesített (talán még Jónás Brigittaként volt a legelfogadhatóbb), de itt szívesen pofán vágtam volna egy szívlapáttal. MacGregor még próbálja valahogy élette megtölteni egydimenziós figuráját... nem sok sikerrel.
Hogy a film mégsem nézhetetlen az a néhol jópofa jeleneteknek (nagy családi vacsora), szép képeknek, hangulatnak köszönhető.
4/10
--------------------------------------------------
Váltságdíj (Ransom) - 1996
rendezte: Ron Howard
szereplők: Mel Gibson, Rene Russo, Gary Sinise
Sokáig annyit tudtam erről a filmről, hogy mindig összekevertem a Visszavágóval. Mindkettőben Mel Gibson (a Führer!) a főszereplő, mindkettő krimi-akciófilm, mindkettő a '90-es évek második felében készült, és mindkettő magyar címe V-vel kezdődik... Szóval elhatároztam, hogy letisztázom a dolgokat, így megnéztem az időben három évvel korábban bemutatott Váltságdíjat (Visszavágó már be van szerezve).
Tom (Mel Gibson) és Kate Mullen fiát elrabolják, ők pedig megpróbálják visszaszerezni.
Igen, gyakorlatilag ilyen szimpla a sztori. Ez a viszonylag sokszor feldolgozott alaptörténetet viszont sikerült olyan pörgősen, okos fordulatokkal, remek színészi alakításokkal feldolgozni, hogy egy percig nem érezzük film közben, hogy ezt már láttuk korábban. Remek a forgatókönyv: egy-két olyan csavart is prezentál, amire egyáltalán nem gondoltam, és a figurák mozivációi, karakterrajza is meglepően jól kidolgozott.
Gibson viszi a hátán a filmet. A Führer mindig akkor a legjobb, mikor szenvedő apát/férjet kell játszani, s talán itt a legerőteljesebb. Képes hozni az átlagembert, aki csak a fiát szeretné visszakapni, a bedühödött apát és a magába roskadt szerencsétlent, aki rossz döntése miatt talán sosem láthatja újra gyerekét (a tetős jelenet). Rene Russo bár jóval kevesebb játékidőt kapott, de megfelelően helyt áll Gibson mellett (biztos összeszoktak a Halálos Fegyver 3-ban). Sinise (aka Dan hadnagy) egy tőle "szokatlan" szemétláda-szerepben tetszeleg, de baromi jól csinálja. Az utolsó 15 perc feszültsége pedig szinte szétrobbantja a monitort/vásznat.
Összefoglalva: unalmas alapötletből okos, élvezhető krimi-akciófilm zseniális színészi játékkal, frappáns fordulatokkal. Sokat vacilláltam, hogy 7 vagy 8 pontot érdemel-e. A döntés:
7.5/10
Új rovatom címe nem takar zsákbarozmárt, valóban filmek rövid ajánlását (kritikáját) tűztem ki célul. Manapság igencsak rákaptam a mozgóképek igen gyakori megtekintésére (napi 2-3 film), és akadt közülük nem kevés zseniális is, arra gondoltam, miért ne oszthatnám ezt meg az olvasókkal?
Az írásokban igyekszem törekedni a nem túl bő lére eresztett mondanivalóra, a minimum egy kép meglétére és a kritika végén lévő pontozásra. A pontok elosztása egy tízes skálán történik majd, amiben a pontok értéke nagyjából a következőképpen lőhető be:
1 - 5: rossz filmek (1 - apokalipszis, 2 - okádék, 3 - nagyon rossz, 4 - rossz, 5 - gyenge közepes)
6 - 9: jó filmek (6 - közepes, 7 - átlagosan jó, 8 - remek, 9 - bitang jó)
10 - halleluja (ezt a kategórát próbálom az igazán nagy kedvenceknek/klasszikusoknak tartogatni)
A pontozásnál természetesen szubjektív véleményemet közlöm (jó is lenne az egész emberiség álláspontját egy számban kifejezni...),. Amellett, hogy a pontrendszerrel kvázi összefoglalom a mondandóm lényegét, a lusta disznóknak is ideális megoldás lehet a körülbelül 5-6 mondatból álló "kritika" elolvasása helyett.
Egyelőre nem tudnám meghatározni, milyen rendszerességgel frissítem a rovatot. Lehet, hogy heti 3-4, esetleg évezredenéknt 1 új adag filmkritika érkezik. Azért igyekszem nem túl nagy szünetet hagyni az írások közt...
Ennyi mellébeszélés után illene belevágnom az ajnározásba/fikázásba.
Hivatali patkányok (Office Space) - 1999
rendezte: Mike Judge
szereplők: Ron Livingston, Jennifer Aniston, David Herman
Mike Judge (Beavis and Butt-head, Idiocracy) 1999-es szatírája saját korában hatalmasat bukott. Ez többek közt annak volt köszönhető, hogy a stúdió Jennifer Aniston nevével próbálta népszerűsíteni a filmet, így a nézők okkal csalódhattak a megszokott romantikus komédia helyetti csípős társadalmi szatírában. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Hivatali patkányokban ne lennének ütős poénok, csupán arról van szó, hogy ez egy sokkal mélyebb, kultúrális mondanivalóval (is) rendelkező vígjáték. Körülbelül a Harcosok klubja vidámabb verziójaként gondoljatok rá, a kiindulási pontja a két filmnek rendkívül hasonló (egy évben is készültek).
Az Office Space az irodák unalmas hétküznapjaiba enged betekintést. Mindannyian ismerjük, elsősorban amerikai filmekből, azokat a hatalmas, irodaházakban előforduló helyiségeket, melyekben apró kis cellákra felosztott, fehér karámmal elkerített helyeken egy-egy alkalmazott poshad. Minden fal fehér, mindenki ingben/nyakkendőben, mindenki kávét iszik és minden nap ugyanúgy telik. Peter Gibbons (Livingston) életével egy végtagnélküli izlandi bálnaheremosó sem cserélne. Egy nap azonban megvilágosul, s rájön, akadnak fontosabb dolgok is az életben, mint a határidőre elkészített munkaterv és adminisztráció.
Ebből a nem túl eredeti, de sok poénra lehetőséget adó alapszituációból Judge szinte a maximumot hozza ki, ami elsősorban a színészeknek köszönhető. Livingston remekül tud unott/elgyötört fejet vágni, Aniston=Rachel Green, de a film igazi aduásza az egyik legbetegebb karakter, akit valaha láttam: Milton. Miatta érdemes megnézni a filmet.
Az Office Space hatása erősen érezhető többek közt az Office c. sorozaton (amerikai változata a kedvencem, mindenkinek ajánlom.), viszont nem tud minden labdát lecsapni, akadnak kiaknázatlan lehetőségek. Nem minden poén működik, néhol leül a film, és egy viccen sem tudtam igazán nagyokat hahotázni, inkább csak el-elmosolyodtam.
Összefoglalva a Hivatali patkányok egy remek vígjáték/szatíra, amit elsősorban az Office rajongóknak, de egyébként mindenkinek ajánlom, akik vevők egy nem túl leterhelő, de azért üdítő másfél órára.
7/10
--------------------------------------------------
Jákob lajtorjája (Jacob's Ladder) - 1990
rendezte: Adrian Lyne
szereplők: Tim Robbins, Elizabeth Pena, Ving Rhames, Danny Aiello
Sokáig halogattam ennek a filmnek a megtekintését, de nem kellett volna: minden idők egyik legjobb hangulatú filmje, mely azonnal bekerült a Top10-es listámba.
A főszereplő egy vietnámi veterán, Jacob Singer (Tim Robbins), akit a frontról való hazatérése után furcsa látomások kínoznak. Démonokat, kísértetelet vizionál. Emellett néha átkerül párhuzamos, amolyan "mi lett volna, ha" életszakaszokba: hol Vietnámba, hol szerető családja otthonába. A való (?) világbam azonban legkisebb fia halála miatti gyász elidegenítette a feleségétől. Vajon mi történik Jacobbbal? Miért lát démonokat? Melyik életet valódi?
Megnyugtatok mindenkit: mindhárom kérdésre kapunk választ a filmben, nem is akármilyet. A csattanó olyan erővel csapott le rám, mint film csak nagyon ritkán. Percekig vakargattam a fejem, hogy ezt most hogy. Ráadásul sokakat megihletett, és nem egy eddig emlékezetes lezárásairól híres filmekről derültek ki, hogy mind innen loptak. Természetesen nem árulhatom el, melyek ezek az alkotások.
A Jákob lajtorjája igazi erőssége a rendezés. A videoklipek világából érkezett Adrian Lyne (Flashdance, Végzetes vonzerő, 9 és 1/2 hét) eszméletlen erős hangulatott teremt. A való világ fojtogató, barna árnyalatú atmoszférája össze sem hasonlítható a vietnámi képek őrületével, a diszkós látomás elmebeteg megjelenítésével, és az alternatív világ nyugalmával. Emellett Lyne remek, elsősorban a forgatókönyvet érintő változtatásokat is eszközölt. Ezek nélkül a film sokkal gagyibb lett volna (eredetileg Bruce Joel Rubin forgatkönyvíró a rendezést is elvállalta volna).
Tim Robbins mesterien alakítja ezt az alapvetően csendes és nyugodt férfit, aki az események hatására egyre mélyebbre süllyed saját őrületében.
A Jákob Lajtorjája minden idők egyik legjobb thrillere. Pont.
10/10
--------------------------------------------------
[REC2] - 2009
rendezte: Jaume Balagueró, Paco Plaza
szereplők: Manuela Velasco, Ferran Terraza, Javier Botet
Folytatván az 'ordítokapofádbaplakát' sorozatot, eme 2009-es spanyol horror-csoda igencsak meglepett. No nem azért, mert a kézikamerával-rohangászós stílus annyira eredeti lenne (Ideglelés, Cloverfield, Paranormal Activity), hanem mert az egészen zseniális első [REC] színvonalát kis híján sikerült elérni. Ami nem kis szó.
A spanyolok érdeme elsősorban a székhezszögezős hangulat megteremtése. Ez az elsőben is, itt szintén jól működik. A történet nem sokkal a [REC] után játszódik.
Ami negatívum, az az in medias res-szerű kezdés. Az első részben egy körülbelül tíz perces jelenetsor megismertette velünk a főbb szereplőket, megszoktatta a nézővel a szokatlan stílust, és felépítette az alaphangulatot. A [REC2]-ben viszont rögtön belecsapunk mindennek a közepébe, melynek köszönhetően percekig nem tudtam, hogy most éppen kit haraptak ketté, ki ordibál, kinek lóg egy zombi a nyakán stb. Szerencsére később, jobbára új szereplőknek köszönhetően valamennyire letisztázódnak a dolgok, de az előzmény lassan felépített terrorjához képest nekem ez kicsit hatásvadásznak bizonyult.
Szintén hatásvadásznak éreztem a befejezést. A [REC] fináléja az egyik legfélelmetesebb jelenet, amit valaha átéltem (ajánlatos otthon egyedül, sötétben nézni a filmet). A második rész szintén elég erőteljes lezárással rendelkezik, de sajnos a legutolsó képeket egy kicsit túlmagyarázásnak éreztem. De kétség kívülh hatásosak.
A [REC2]-t bátram ajánlom a horror-rajongóknak. Első randira max akkor, ha kellően belevaló a partner.
Utolsó kommentek