A szarfilmmaraton egyik nagy előnye, hogy nem csak minősíthetetlen filmekkel, hanem hígfos zenékkel is találkozhatunk. Na, mondjuk ez erre a gyöngyszemre talán nem is annyira igaz, de az biztos, hogy ennél odanemillőbb muzsikát nehezen találtak volna. Az idóta szintetizátoros zombikórus, az esetlen "dob" és a röhejes, leginkább Final Fantasy és Zelda keverék főtéma eredményezi minden idők egyik legszánalmasabb horrorzenéjét.

 

Pályázat

Címkék: novella pályázat jutalom ómagyarország

2010.04.21. 21:20

Szeretném felhívni a tisztelt egybegyűltek figyelmét az Ómagyarország novellaíró-pályázatára. Semmi különleges előképzettség nem kell hozzá, csupán némi türelem, fantázia és egy használható szövegszerkesztő. Idő van bőven, gyakorlatilag egész nyáron és a győztesek valódi díjazásban részesülnek, szóval tényleg megéri indulni.

Részletek alant

omagyar.blog.hu/2010/04/20/novellapalyazat#more1938553

És terjesszétek a hírét!:)

 Most csak egy rövid kép összeállítást kaptok e hónapban, a német szobrász Arno Breker néhány munkájáról. - sajna nem politikusnak mentem, így sok a tanulni való :( -

 

(1900 Elberfeld - 1991 Düsseldorf)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Számos helyen mint a világ leggusztustalanabb filmje jelzővel illetik, báz zaiYaku kolléga szerintem  kapásból 5 gusztább  keleti filmet is tudna mondani;) Mindenesetre felkerült a 'szarfilmmaraton' rendezvény sorozatunkra.

 

Steven Seagal is cockpuncher

2010.04.14. 23:18

"I don't think you have the balls."

Tim Burton's Vincent

Címkék: tim vincent burtons

2010.04.13. 23:36

2010. április 23-ára szervezik a Mozifanatikusok éjszakáját. Címéből adódóan egy olyan éjszakáról van szó, ahol 2500 Ft-t ért cserébe korlátlan mennyiségű filmet nézhetünk a Westendben, Mammutban, Lurdyban és a Duna Plaza-ban (akár 3D-ben is). Szerintem aki bármennyire is érdeklődik az új filmek iránt, ez a legjobb alkalom, hogy moziban láthassa őket. Engem személy szerint az Alice csodaországban és a Végső állomás (szigorúan csak) 3D-s verziója, a REC2, A Bombák földjén, a Daybreakers, a Kém a szomszédban (biztos mesteri), a LÉGIÓ (best movie ever), a Viharsziget és a Párterápia tud érdekelni.

A programot, műsort, filmlistát erre találjátok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 
Sokféle véleményt hallok a CGI filmekről. A nézők nagy része megbékélt vele (mi mást tehetne, hiszen ömlesztve jönnek), mégis, egy viszonylag nagyobb csoport teljesen feleslegesnek tartja őket, hiszen miért ne működhetne ugyanaz a történet hagyományos, kézzel rajzolt formában? Itt és most nem ígérem, hogy választ tudok adni a kérdésre, de azért nem árt leszögezni: nem csak az animáció filmek fejlődtek. Hiszen ha csimbókos bajszú vaskalapos módjára ellenzünk mindent, ami új (akár a 3D-t is), mi értelme van egyáltalán a színes filmnek, vagy a hangos filmnek? Hiszen feliratokkal, zenével, feketén és fehéren is el lehetne mesélni az Így neveld a sárkányodat c. rajzfilmet.
 
De azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem, nem adott volna akkora élményt, mint CGI és a 3D adta lehetőségekkel. Ez viszont nem jelenti azt, hogy csak ezek miatt működött (szinte) tökéletesen a sárkányos kaland. De kétségkívül hozzáadott az élményhez, amolyan kiegészítésként szolgált.
Mi a konklúzió? Az, hogy értő, gondos kezek alatt a 3D-nek és a CGI-nek igenis van keresnivalója a filmiparban. Amellett, hogy természetesen remek plusz bevételi forrás, olyan plusz élményt ad a nézőnek, melyet már régóta, vagy szinte soha nem élt át: csillogó szemű gyereket varázsolhat belőle. Az Így neveld a sárkányodat repülős jeleneteiben szinte meg kellett szorítanom a karfát, annyira bele tudtam élni magam a szcénába. Szinte én is ott repültem a felhők fölött. A kifogástalan operatőri munkának (ha lehet így nevezni), a csodás animációnak és a háttérben szolidan meghúzódó 3D-nek köszönhetően a Sárkány több jelenete alatt lúdbőrözött a hátam. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséret nem érheti az alkotókat.
 
 
 
 
A történet gyakorlatilag fantasy, de a kiindulópont a viking mondakör. Egy olyan világba nyerünk betekintést, ahol mindennaposak a sárkánytámadások, rengeteg féle repülő ragadozó van (akad forró vizet köpködő, egész testében lángoló, propellerszárnyú és még rengeteg más fajta), melyeket előszeretettel irtanak a viking harcosok. Köztük a vezér, Stoick fia a film főhőse, magyarul a Hablaty névre hallgat. Szegény szerencsétlennek köze nincs semmiféle sárkányirtáshoz, de apja, a falu vezetője természetesen elvárja tőle, hogy folytassa a családi hagyományokat. A kis kovácsműhelyben, ahol Hablaty dolgozik nem sok lehetősége van a bizonyításra, ezért az egyik nagyobb sárkánytámadás során egy távolsági fegyverrel (véletlenül) eltalál egy Éji Fúriát, egy olyan típusú dögöt, melyet korábban nem sikerült azonosítaniuk a vikingeknek. A fiú tettétől megrészegülten megkeresi az elejtett hüllőt, és már épp készülne kiontani az életét, de megesik rajta a szíve. Szép lassan összebarátkoznak, és Hablaty kezd rájönni, talán nem is olyan veszélyesek ezek a sárkányok. Az édesapja azonban nem így gondolja...
 
Nem mondom, hogy minden idők legeredetibb története. Megtalálhatók benne a szokásos rajzfilmes klisék: kétbalkezes fiatal; szigorú apa; egy kihívás, melyet csellel old meg stb. Ezek az alkotóelemek viszont teljes egésszé formálódnak össze, egyik szálat sem érezzük erőltetettnek, mindegyiknek megvan a maga helye a történetben. A főszereplő jelleme sem tartogat túl sok meglepetést, de erre a másfél órára teljesen szimpatikus és vállaható.
 
Ami nagyon pozitív csalódás volt, az a sárkányok megjelenítése illetve osztályozása. Érezni lehet az egész rajzfilmen, hogy nem két nap alatt dobták össze a forgatókönyvet. Rendesen ki lett találva az egész rendszer, tényleg úgy érezni, egy komplett sárkányuniverzumot láthatunk (a változatosság egyébként remek marketingstratégia is egyben, a merchandising, azaz a különféle játékok, plüssfigurák, kártyapaklik eladását is megnövelheti). A sárkányok megjelenítése sem a megszokott: akadnak tradicionálisabb külsővel rendelkezők, de a nagy részükön érezni némi stilizáltságot. Ezt azzal ellensúlyozzák, hogy eszméletlenül részletesen ki vannak dolgozva: a közeliken szinte érezni lehet a pikkelyes bőrük érdes felületét.
 
 
 
Ami hatalmasat dob (számomra) a filmen az a zene. Már sok helyen elmondtam és kifejtettem, hogy az ilyen típusú mozgóképek aláfestő muzsika nélkül nézhetetlenek lennének. John Powell zeneszerző afféle házi komponista a Dreamworksnél, neki köszönhetjük többek közt a Shrek illetve a Kung Fu Panda aláfestését is. Örömmel jelentem: az Így neveld a sárkányodat a legsikerültebb alkotása. Ez elsősorban a dallamok lenyűgözően fülbemászóságának, a hangszerelésnek (nagyzenekar, zongora, duda, hegedű, kórus és egy szólista női hang is külön-külön, illetve együtt járulnak hozzá az élményhez), a drámai elemek erősségének köszönhető. Talán minden idők egyik legjobb rajzfilmes muzsikája, mely önmagában is ajánlatos hallgatásra (most is éppen az szól a háttérben).
 
Egy pár mondat a CGI-ről illetve a 3D-s hatásról. Sok véleményt olvastam a film előtt, melyek mind megegyeztek abban: a 3D talán ebben a filmben működött a legjobban (esetleg még az Avatarban). A mértéktartás remek tulajdonság: nem tolják az arcunkba hogy 'neszeparasztháromdé". Inkább a mélységre és a hatalmas távolságokra koncentrál. A repülésjeleneteket is sokkal erőteljesebbnek éreztem az Avatar hasonló szekvenciáihoz képest (talán a bátrabb fényképezés miatt). Maga a CGI minősége szintén lenyűgöző. A közeliken szinte meg tudjuk számolni a szereplők hajszálait, a viking vezér vörös szakállát, de a tájak kidolgozása is csodálatosan részletes. A 3D egyébként a CGI minőségét is minimum a négyzetére emeli. Ha tehetitek, mindenképp a harmadik dimenzió segítségével nézzétek meg a filmet.
 
Negatívumokat nem nagyon találtam: egy-két fárasztó seggreesős jelenet kivételével a poénok jól működnek. Nem a térdcsapkodós fajták, de a Sárkány nagy része megfelelő mennyiségű és minőségű humorbombákat dobál a nézőkre.
 
Szintén hatalmas pozitívum a Sárkány hangvétele. Kevésbé a Disney-féle blődlit részesítették előnyben, inkább a kalandra koncentráltak. Egy pillanatig nem unalmas, pörög, nincs megállás egy percre sem. Régóta nem készült ilyen tökéletes arányérzékkel megáldott animáció film, mely mind a gyerekek, mind a felnőttek számára hasonlóan élvezhető (a Pixar utóbbi filmjei véleményem szerint inkább  a felnőtteknek nyújt nagyobb szórakozást). A Sárkányban a kicsik szimpatizálhatnak a kétballábas főhőssel, rajonghatnak a sárkányokért, a nagyobbak pedig (paradox módon újra gyereknek érezve magukat) ámulhatnak a csodálatos látványtól, a kiskori sárkánymánia is újra felszínre törhet, illetve a komolyabb érzelmi töltettel rendelkező jeleneteket is mélyebben át tudják érezni.

Ha már itt tartunk, az Így neveld a sárkányodat nem kevés pozitívumai egyik legfontosabbja a bátor finálé. Nem akarok lelőni semmi poént. Csupán annyit mondanék róla, hogy nem gondoltam, pont a mindig biztosra menő Dreamworks lesz az, aki szembe megy a hagyományokkal és bevállal egy kevésbé egyértelmű happy endet.
 
Összességében az Így neveld a sárkányodat az utóbbi egyik legmesteribb animációs filmje (és egyértelműen a Dreamworks legjobbja a Shrek mellett). Aki egy könnyed, de szórakoztató, látványtól, érzelemtől és poénoktól sem mentes másfél órára kíváncsi, annak az Így neveld a sárkányod a legideálisabb választás.

 

8/10

 

 

 

 

 

 (így néztünk ki a maraton után)

 

 

 

Túlélve két epikus szarfilmmaratont, úgy döntöttem, megpróbálom valahogy összegereblyézni megmaradt agysejtjeimmel, mit is láttam az elmúlt egy hétben. Nem lesz könnyű.
Miért nézünk szar filmeket? Mert szórakoztatóak. Már amelyik.

Hagyjuk a felesleges rizsát, jöjjenek az I. és II. hivatalos SZARFILMMARATON résztvevői.

Belial mindenhol ott van

2010.04.09. 14:30

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit is mondhatnék erről a filmről? Egy hatalmas csalódás. Bárki, aki látta a trailert és a szereposztást valami rendkívül szórakoztató vígjátékra számított. Jedik, szuperkatonák? Jöhet! Clooney az egyik ilyen? Töki a főnöke? Prot/Lester is felbukkan? És ifj. Obi Wan Kenobi szerencsétlenkedik velük? Kihagyott ziccer lett kérem, az összes valamennyire használható poént ellőtték a trailerekben, a film maradéka pedig gyakorlatilag semmiről sem szól. A zárásról pedig inkább nem mondok semmit... IMDB-n 6.5-ön állt a poszt megírása közben én tízes skálán jó szívvel négyest adnék rá. Maximum. Kár érte.

Egy fiúról (About a Boy) - 2001


rendezte: Paul & Chris Weitz
szereplők: Hugh Grant, Rachel Weisz, Nicholas Hoult

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bevallom, egy Nick Hornby regényt sem olvastam. Az angol úriember hazájában igazán nagy népszerűségnek örvend, és Hollywood is nagy szeretettel adaptálja műveit. Ezek nagy rész jól (mint jelen tárgyalt filmünk, illetve a Pop, csajok, satöbbi) sikerülnek, de akadnak igazi mellékfogások is, mint pl. a Farelly tesók Fever Pitch-e. Hornby regényei általában a felnőtté-válásról, a párkapcsolatokról, gyerekként viselkedő felőttekről szólnak. Akárcsak az Egy fiúról.

Főszereplőnk Will (Hugh Grant), egy 38 éves lusta nőcsábász, aki 'sziget-elv'-ét érvényesítve (minden ember sziget, ergó nincs szükség párkapcsolatokra) gyakorlatilag semmit nem csinál. Apja pár évtizeddel ezelőtt írt egy borzalmas, de fülbemászó karácsonyi dalt, aminek jogdíjából Will a mai napig tökéletesen megél. Munka helyett szakaszokra bontja fel a nappját, amikben rendkívül fontos teendőit (fodrász, billiárd, tévé stb.) végzi. Egy nap azonban összetalálkozik a nem túl népszerű, tizenéves Marcussal (Nicholas Hoult), akivel bizonyos körülmények miatt kénytelen huzamosabb ideig egy légtérben létezni. És az igaz szerelmet is megtalálja Rachel Weisz alakította Rachel szerepében.

Nem a legeredetibb a sztori, de teljesen jól működik. Will monoton életét természetesen zenész montázsban láthatjuk (nagyon jó kis muzsikák vannak a filmben), Hugh Grant szokásos hebegős manírjain túllépve magabiztosan alakítja a begyöpösödött figuráját, akiből azért nem hiányzik a humor és az önirónia sem. Hoult szintén teljesen korrekt a sokak által lenézett és csúfolt Marcus szerepében. A srác anyja viszont roppant idegesítő de erről nem Toni Collette színésznő tehet. Sajnáltam, hogy Rachel Weisznek nem jutott több játékidő.

Az Egy fiúról legnagyobb erénye, hogy egyszerűen jó nézni. Mosolyogtatóak a jelenetek, jók a zenék, Grant (aki saját bevallása szerint utálja a gyerekeket) és Hoult remekül működnek együtt. Az utolsó pár jelenet pedig igazán emlékezetesre sikerült.

Nem tudom, mennyire hű a könyvhöz, de az tény, hogy az Egy fiúról a Weitz tesók (Amerikai Pite, Jó társaság) legjobb filmje.

9/10

--------------------------------------------------

Miss Potter - 2006

 

rendezte: Chris Noonan
szereplők: Renée Zellweger, Ewan McGregor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Ez az a típusú film, aminek már a poszterétől rosszul vagyok. Saját elhatározásból az életben nem néztem volna meg, de dupla (azaz 180 perces) angol órán tanulás helyett még ez a negédes, cukormázos borzalom is elfogadható alternatívának tűnt.
A film egy félőrült nőről, Miss Potterről szól, aki nyulakat rajzol. Ewan McGregor figurája, Norman Warne erre felfigyel, és kiadja könyvekben. Majd szerelmesek lesznek.

Ennyi.

Az a legnagyobb gond a filmmel, hogy a rendező teljesen elvesztette az arányérzéket. Az elvileg központi szerepet beöltő nyúl-rajzolás (mozgó állatokat vízionálva) szinte alig kap játékidőt, a szerelmi szál úgy, ahogy műküdik. Természetesen helyett kellett kapnia egy tragédiának (ha már a filmnek nincs cselekménye), az utolsó húsz perc pedig borzalmasan van vágva, és inkább elaltatja a nézőt. Az angol felső-középosztály vs. MacGregor féle közember konfliktusa is jelzésértékűen tűnik csak fel. Miss Potter anyját pedig szívesen látnám viszont több darabban.
Renée Zellweger mindig idegesített (talán még Jónás Brigittaként volt a legelfogadhatóbb), de itt szívesen pofán vágtam volna egy szívlapáttal. MacGregor még próbálja valahogy élette megtölteni egydimenziós figuráját... nem sok sikerrel.

Hogy a film mégsem nézhetetlen az a néhol jópofa jeleneteknek (nagy családi vacsora), szép képeknek, hangulatnak köszönhető.

4/10

--------------------------------------------------

Váltságdíj (Ransom) - 1996


rendezte: Ron Howard
szereplők: Mel Gibson, Rene Russo, Gary Sinise

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokáig annyit tudtam erről a filmről, hogy mindig összekevertem a Visszavágóval. Mindkettőben Mel Gibson (a Führer!) a főszereplő, mindkettő krimi-akciófilm, mindkettő a '90-es évek második felében készült, és mindkettő magyar címe V-vel kezdődik... Szóval elhatároztam, hogy letisztázom a dolgokat, így megnéztem az időben három évvel korábban bemutatott Váltságdíjat (Visszavágó már be van szerezve).

Tom (Mel Gibson) és Kate Mullen fiát elrabolják, ők pedig megpróbálják visszaszerezni.

Igen, gyakorlatilag ilyen szimpla a sztori. Ez a viszonylag sokszor feldolgozott alaptörténetet viszont sikerült olyan pörgősen, okos fordulatokkal, remek színészi alakításokkal feldolgozni, hogy egy percig nem érezzük film közben, hogy ezt már láttuk korábban. Remek a forgatókönyv: egy-két olyan csavart is prezentál, amire egyáltalán nem gondoltam, és a figurák mozivációi, karakterrajza is meglepően jól kidolgozott.

Gibson viszi a hátán a filmet. A Führer mindig akkor a legjobb, mikor szenvedő apát/férjet kell játszani, s talán itt a legerőteljesebb. Képes hozni az átlagembert, aki csak a fiát szeretné visszakapni, a bedühödött apát és a magába roskadt szerencsétlent, aki rossz döntése miatt talán sosem láthatja újra gyerekét (a tetős jelenet). Rene Russo bár jóval kevesebb játékidőt kapott, de megfelelően helyt áll Gibson mellett (biztos összeszoktak a Halálos Fegyver 3-ban). Sinise (aka Dan hadnagy) egy tőle "szokatlan" szemétláda-szerepben tetszeleg, de baromi jól csinálja. Az utolsó 15 perc feszültsége pedig szinte szétrobbantja a monitort/vásznat.

Összefoglalva: unalmas alapötletből okos, élvezhető krimi-akciófilm zseniális színészi játékkal, frappáns fordulatokkal. Sokat vacilláltam, hogy 7 vagy 8 pontot érdemel-e. A döntés:

7.5/10

Filmajánló-elrettentő

2010.04.02. 19:36

Új rovatom címe nem takar zsákbarozmárt, valóban filmek rövid ajánlását (kritikáját) tűztem ki célul. Manapság igencsak rákaptam a mozgóképek igen gyakori megtekintésére (napi 2-3 film), és akadt közülük nem kevés zseniális is, arra gondoltam, miért ne oszthatnám ezt meg az olvasókkal?

Az írásokban igyekszem törekedni a nem túl bő lére eresztett mondanivalóra, a minimum egy kép meglétére és a kritika végén lévő pontozásra. A pontok elosztása egy tízes skálán történik majd, amiben a pontok értéke nagyjából a következőképpen lőhető be:

1 - 5: rossz filmek (1 - apokalipszis, 2 - okádék, 3 - nagyon rossz, 4 - rossz, 5 - gyenge közepes)

6 - 9: jó filmek (6 - közepes, 7 - átlagosan jó, 8 - remek, 9 - bitang jó)

10 - halleluja (ezt a kategórát próbálom az igazán nagy kedvenceknek/klasszikusoknak tartogatni)

A pontozásnál természetesen szubjektív véleményemet közlöm (jó is lenne az egész emberiség álláspontját egy számban kifejezni...),. Amellett, hogy a pontrendszerrel kvázi összefoglalom a mondandóm lényegét, a lusta disznóknak is ideális megoldás lehet a körülbelül 5-6 mondatból álló "kritika" elolvasása helyett.
Egyelőre nem tudnám meghatározni, milyen rendszerességgel frissítem a rovatot. Lehet, hogy heti 3-4, esetleg évezredenéknt 1 új adag filmkritika érkezik. Azért igyekszem nem túl nagy szünetet hagyni az írások közt...
Ennyi mellébeszélés után illene belevágnom az ajnározásba/fikázásba.

 

Hivatali patkányok (Office Space) - 1999


rendezte: Mike Judge
szereplők: Ron Livingston, Jennifer Aniston, David Herman

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mike Judge (Beavis and Butt-head, Idiocracy) 1999-es szatírája saját korában hatalmasat bukott. Ez többek közt annak volt köszönhető, hogy a stúdió Jennifer Aniston nevével próbálta népszerűsíteni a filmet, így a nézők okkal csalódhattak a megszokott romantikus komédia helyetti csípős társadalmi szatírában. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Hivatali patkányokban ne lennének ütős poénok, csupán arról van szó, hogy ez egy sokkal mélyebb, kultúrális mondanivalóval (is) rendelkező vígjáték. Körülbelül a Harcosok klubja vidámabb verziójaként gondoljatok rá, a kiindulási pontja a két filmnek rendkívül hasonló (egy évben is készültek).

Az Office Space az irodák unalmas hétküznapjaiba enged betekintést. Mindannyian ismerjük, elsősorban amerikai filmekből, azokat a hatalmas, irodaházakban előforduló helyiségeket, melyekben apró kis cellákra felosztott, fehér karámmal elkerített helyeken egy-egy alkalmazott poshad. Minden fal fehér, mindenki ingben/nyakkendőben, mindenki kávét iszik és minden nap ugyanúgy telik. Peter Gibbons (Livingston) életével egy végtagnélküli izlandi bálnaheremosó sem cserélne. Egy nap azonban megvilágosul, s rájön, akadnak fontosabb dolgok is az életben, mint a határidőre elkészített munkaterv és adminisztráció.

Ebből a nem túl eredeti, de sok poénra lehetőséget adó alapszituációból Judge szinte a maximumot hozza ki, ami elsősorban a színészeknek köszönhető. Livingston remekül tud unott/elgyötört fejet vágni, Aniston=Rachel Green, de a film igazi aduásza az egyik legbetegebb karakter, akit valaha láttam: Milton. Miatta érdemes megnézni a filmet.
Az Office Space hatása erősen érezhető többek közt az Office c. sorozaton (amerikai változata a kedvencem, mindenkinek ajánlom.), viszont nem tud minden labdát lecsapni, akadnak kiaknázatlan lehetőségek. Nem minden poén működik, néhol leül a film, és egy viccen sem tudtam igazán nagyokat hahotázni, inkább csak el-elmosolyodtam.

Összefoglalva a Hivatali patkányok egy remek vígjáték/szatíra, amit elsősorban az Office rajongóknak, de egyébként mindenkinek ajánlom, akik vevők egy nem túl leterhelő, de azért üdítő másfél órára.

7/10
--------------------------------------------------

Jákob lajtorjája (Jacob's Ladder) - 1990

 

rendezte: Adrian Lyne
szereplők: Tim Robbins, Elizabeth Pena, Ving Rhames, Danny Aiello

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokáig halogattam ennek a filmnek a megtekintését, de nem kellett volna: minden idők egyik legjobb hangulatú filmje, mely azonnal bekerült a Top10-es listámba.
A főszereplő egy vietnámi veterán, Jacob Singer (Tim Robbins), akit a frontról való hazatérése után furcsa látomások kínoznak. Démonokat, kísértetelet vizionál. Emellett néha átkerül párhuzamos, amolyan "mi lett volna, ha" életszakaszokba: hol Vietnámba, hol szerető családja otthonába. A való (?) világbam azonban legkisebb fia halála miatti gyász elidegenítette a feleségétől. Vajon mi történik Jacobbbal? Miért lát démonokat? Melyik életet valódi?

Megnyugtatok mindenkit: mindhárom kérdésre kapunk választ a filmben, nem is akármilyet. A csattanó olyan erővel csapott le rám, mint film csak nagyon ritkán. Percekig vakargattam a fejem, hogy ezt most hogy. Ráadásul sokakat megihletett, és nem egy eddig emlékezetes lezárásairól híres filmekről derültek ki, hogy mind innen loptak. Természetesen nem árulhatom el, melyek ezek az alkotások.

A Jákob lajtorjája igazi erőssége a rendezés. A videoklipek világából érkezett Adrian Lyne (Flashdance, Végzetes vonzerő, 9 és 1/2 hét) eszméletlen erős hangulatott teremt. A való világ fojtogató, barna árnyalatú atmoszférája össze sem hasonlítható a vietnámi  képek őrületével, a diszkós látomás elmebeteg megjelenítésével, és az alternatív világ nyugalmával. Emellett Lyne remek, elsősorban a forgatókönyvet érintő változtatásokat is eszközölt. Ezek nélkül a film sokkal gagyibb lett volna (eredetileg Bruce Joel Rubin forgatkönyvíró a rendezést is elvállalta volna).
Tim Robbins mesterien alakítja ezt az alapvetően csendes és nyugodt férfit, aki az események hatására egyre mélyebbre süllyed saját őrületében.

A Jákob Lajtorjája minden idők egyik legjobb thrillere. Pont.

10/10
--------------------------------------------------

[REC2] - 2009

 

rendezte: Jaume Balagueró, Paco Plaza
szereplők: Manuela Velasco, Ferran Terraza, Javier Botet


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folytatván az 'ordítokapofádbaplakát' sorozatot, eme 2009-es spanyol horror-csoda igencsak meglepett. No nem azért, mert a kézikamerával-rohangászós stílus annyira eredeti  lenne (Ideglelés, Cloverfield, Paranormal Activity), hanem mert az egészen zseniális első [REC] színvonalát kis híján sikerült elérni. Ami nem kis szó.
A spanyolok érdeme elsősorban a székhezszögezős hangulat megteremtése. Ez az elsőben is, itt szintén jól működik. A történet nem sokkal a [REC] után játszódik.

Ami negatívum, az az in medias res-szerű kezdés. Az első részben egy körülbelül tíz perces jelenetsor megismertette velünk a főbb szereplőket, megszoktatta a nézővel a szokatlan stílust, és felépítette az alaphangulatot. A [REC2]-ben viszont rögtön belecsapunk mindennek a közepébe, melynek köszönhetően percekig nem tudtam, hogy most éppen kit haraptak ketté, ki ordibál, kinek lóg egy zombi a nyakán stb. Szerencsére később, jobbára új szereplőknek köszönhetően valamennyire letisztázódnak a dolgok, de az előzmény lassan felépített terrorjához képest nekem ez kicsit hatásvadásznak bizonyult.
Szintén hatásvadásznak éreztem a befejezést. A [REC] fináléja az egyik legfélelmetesebb jelenet, amit valaha átéltem (ajánlatos otthon egyedül, sötétben nézni a filmet). A második rész szintén elég erőteljes lezárással rendelkezik, de sajnos a legutolsó képeket egy kicsit túlmagyarázásnak éreztem. De kétség kívülh hatásosak.

A [REC2]-t bátram ajánlom a horror-rajongóknak. Első randira max akkor, ha kellően belevaló a partner.

8/10

süti beállítások módosítása