Új rovatom címe nem takar zsákbarozmárt, valóban filmek rövid ajánlását (kritikáját) tűztem ki célul. Manapság igencsak rákaptam a mozgóképek igen gyakori megtekintésére (napi 2-3 film), és akadt közülük nem kevés zseniális is, arra gondoltam, miért ne oszthatnám ezt meg az olvasókkal?
Az írásokban igyekszem törekedni a nem túl bő lére eresztett mondanivalóra, a minimum egy kép meglétére és a kritika végén lévő pontozásra. A pontok elosztása egy tízes skálán történik majd, amiben a pontok értéke nagyjából a következőképpen lőhető be:
1 - 5: rossz filmek (1 - apokalipszis, 2 - okádék, 3 - nagyon rossz, 4 - rossz, 5 - gyenge közepes)
6 - 9: jó filmek (6 - közepes, 7 - átlagosan jó, 8 - remek, 9 - bitang jó)
10 - halleluja (ezt a kategórát próbálom az igazán nagy kedvenceknek/klasszikusoknak tartogatni)
A pontozásnál természetesen szubjektív véleményemet közlöm (jó is lenne az egész emberiség álláspontját egy számban kifejezni...),. Amellett, hogy a pontrendszerrel kvázi összefoglalom a mondandóm lényegét, a lusta disznóknak is ideális megoldás lehet a körülbelül 5-6 mondatból álló "kritika" elolvasása helyett.
Egyelőre nem tudnám meghatározni, milyen rendszerességgel frissítem a rovatot. Lehet, hogy heti 3-4, esetleg évezredenéknt 1 új adag filmkritika érkezik. Azért igyekszem nem túl nagy szünetet hagyni az írások közt...
Ennyi mellébeszélés után illene belevágnom az ajnározásba/fikázásba.
Hivatali patkányok (Office Space) - 1999
rendezte: Mike Judge
szereplők: Ron Livingston, Jennifer Aniston, David Herman
Mike Judge (Beavis and Butt-head, Idiocracy) 1999-es szatírája saját korában hatalmasat bukott. Ez többek közt annak volt köszönhető, hogy a stúdió Jennifer Aniston nevével próbálta népszerűsíteni a filmet, így a nézők okkal csalódhattak a megszokott romantikus komédia helyetti csípős társadalmi szatírában. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Hivatali patkányokban ne lennének ütős poénok, csupán arról van szó, hogy ez egy sokkal mélyebb, kultúrális mondanivalóval (is) rendelkező vígjáték. Körülbelül a Harcosok klubja vidámabb verziójaként gondoljatok rá, a kiindulási pontja a két filmnek rendkívül hasonló (egy évben is készültek).
Az Office Space az irodák unalmas hétküznapjaiba enged betekintést. Mindannyian ismerjük, elsősorban amerikai filmekből, azokat a hatalmas, irodaházakban előforduló helyiségeket, melyekben apró kis cellákra felosztott, fehér karámmal elkerített helyeken egy-egy alkalmazott poshad. Minden fal fehér, mindenki ingben/nyakkendőben, mindenki kávét iszik és minden nap ugyanúgy telik. Peter Gibbons (Livingston) életével egy végtagnélküli izlandi bálnaheremosó sem cserélne. Egy nap azonban megvilágosul, s rájön, akadnak fontosabb dolgok is az életben, mint a határidőre elkészített munkaterv és adminisztráció.
Ebből a nem túl eredeti, de sok poénra lehetőséget adó alapszituációból Judge szinte a maximumot hozza ki, ami elsősorban a színészeknek köszönhető. Livingston remekül tud unott/elgyötört fejet vágni, Aniston=Rachel Green, de a film igazi aduásza az egyik legbetegebb karakter, akit valaha láttam: Milton. Miatta érdemes megnézni a filmet.
Az Office Space hatása erősen érezhető többek közt az Office c. sorozaton (amerikai változata a kedvencem, mindenkinek ajánlom.), viszont nem tud minden labdát lecsapni, akadnak kiaknázatlan lehetőségek. Nem minden poén működik, néhol leül a film, és egy viccen sem tudtam igazán nagyokat hahotázni, inkább csak el-elmosolyodtam.
Összefoglalva a Hivatali patkányok egy remek vígjáték/szatíra, amit elsősorban az Office rajongóknak, de egyébként mindenkinek ajánlom, akik vevők egy nem túl leterhelő, de azért üdítő másfél órára.
7/10
--------------------------------------------------
Jákob lajtorjája (Jacob's Ladder) - 1990
rendezte: Adrian Lyne
szereplők: Tim Robbins, Elizabeth Pena, Ving Rhames, Danny Aiello
Sokáig halogattam ennek a filmnek a megtekintését, de nem kellett volna: minden idők egyik legjobb hangulatú filmje, mely azonnal bekerült a Top10-es listámba.
A főszereplő egy vietnámi veterán, Jacob Singer (Tim Robbins), akit a frontról való hazatérése után furcsa látomások kínoznak. Démonokat, kísértetelet vizionál. Emellett néha átkerül párhuzamos, amolyan "mi lett volna, ha" életszakaszokba: hol Vietnámba, hol szerető családja otthonába. A való (?) világbam azonban legkisebb fia halála miatti gyász elidegenítette a feleségétől. Vajon mi történik Jacobbbal? Miért lát démonokat? Melyik életet valódi?
Megnyugtatok mindenkit: mindhárom kérdésre kapunk választ a filmben, nem is akármilyet. A csattanó olyan erővel csapott le rám, mint film csak nagyon ritkán. Percekig vakargattam a fejem, hogy ezt most hogy. Ráadásul sokakat megihletett, és nem egy eddig emlékezetes lezárásairól híres filmekről derültek ki, hogy mind innen loptak. Természetesen nem árulhatom el, melyek ezek az alkotások.
A Jákob lajtorjája igazi erőssége a rendezés. A videoklipek világából érkezett Adrian Lyne (Flashdance, Végzetes vonzerő, 9 és 1/2 hét) eszméletlen erős hangulatott teremt. A való világ fojtogató, barna árnyalatú atmoszférája össze sem hasonlítható a vietnámi képek őrületével, a diszkós látomás elmebeteg megjelenítésével, és az alternatív világ nyugalmával. Emellett Lyne remek, elsősorban a forgatókönyvet érintő változtatásokat is eszközölt. Ezek nélkül a film sokkal gagyibb lett volna (eredetileg Bruce Joel Rubin forgatkönyvíró a rendezést is elvállalta volna).
Tim Robbins mesterien alakítja ezt az alapvetően csendes és nyugodt férfit, aki az események hatására egyre mélyebbre süllyed saját őrületében.
A Jákob Lajtorjája minden idők egyik legjobb thrillere. Pont.
10/10
--------------------------------------------------
[REC2] - 2009
rendezte: Jaume Balagueró, Paco Plaza
szereplők: Manuela Velasco, Ferran Terraza, Javier Botet
Folytatván az 'ordítokapofádbaplakát' sorozatot, eme 2009-es spanyol horror-csoda igencsak meglepett. No nem azért, mert a kézikamerával-rohangászós stílus annyira eredeti lenne (Ideglelés, Cloverfield, Paranormal Activity), hanem mert az egészen zseniális első [REC] színvonalát kis híján sikerült elérni. Ami nem kis szó.
A spanyolok érdeme elsősorban a székhezszögezős hangulat megteremtése. Ez az elsőben is, itt szintén jól működik. A történet nem sokkal a [REC] után játszódik.
Ami negatívum, az az in medias res-szerű kezdés. Az első részben egy körülbelül tíz perces jelenetsor megismertette velünk a főbb szereplőket, megszoktatta a nézővel a szokatlan stílust, és felépítette az alaphangulatot. A [REC2]-ben viszont rögtön belecsapunk mindennek a közepébe, melynek köszönhetően percekig nem tudtam, hogy most éppen kit haraptak ketté, ki ordibál, kinek lóg egy zombi a nyakán stb. Szerencsére később, jobbára új szereplőknek köszönhetően valamennyire letisztázódnak a dolgok, de az előzmény lassan felépített terrorjához képest nekem ez kicsit hatásvadásznak bizonyult.
Szintén hatásvadásznak éreztem a befejezést. A [REC] fináléja az egyik legfélelmetesebb jelenet, amit valaha átéltem (ajánlatos otthon egyedül, sötétben nézni a filmet). A második rész szintén elég erőteljes lezárással rendelkezik, de sajnos a legutolsó képeket egy kicsit túlmagyarázásnak éreztem. De kétség kívülh hatásosak.
A [REC2]-t bátram ajánlom a horror-rajongóknak. Első randira max akkor, ha kellően belevaló a partner.
8/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek