Remélem, lesz majd folytatása is a dolognak és ugye mindig csak elkezdeni nehéz. Szóval pár nyáron átélt dologgal untatnám a véletlen által idevezérelt olvasót.
Tehát nyár. Júlis közepe volt már és még mindig csak otthon vergődtem. Se társaság, se program, se munka - egy szóval a nagy, büdös semmi. Amikor egyetlen nap alatt három-négy film is lement, már tudtam, hogy gond van. Szinte kétségbeesve igyekztem programot találni és ekkor nem várt helyről érkezett a segítség. Kiderült, hogy címzetes cimborám, Áron, otthon leledzik és épp megint nem volt elég jelentkező az általa mostanában könnyed kikapcsólódásként űzött 100 km-es Börzsöny-túrára. Áronnak azonban van kenuja is, amivel néha szintén kalandozni megy. Úgyhogy arra gondoltam, jót tenne egy kis mozgás és az idő is szép. Így aztán szóltam erről Áronnak is:
Én: - Mit csinálsz pénteken?
Áron: - ... Tulajdonképp semmit...
Én: - Van kedved mondjuk kenuzni menni?
Áron: - ...
Én: - ?
Áron: - Van, csak az a gond, hogy nincs alá taliga...
Én: - Sebaj, életerős ifjak vagyunk, felkapjuk a kenut és meg se állunk Vácig!
Itt egy picit meg kell álljak tisztázni pár dolgot. A taliga ugye az az alapesetben kétkerekű alkalmatosság, amire a kenu és a Föld tömegközéppontja közöti kapcsolat (gyk. gravitáció) okán fellépő erőhatás nehezedik. Ennek hiányában ezt a kenuzni vágyó egyéneknek kell elviselniük. A taliga eltűnése az egyik legnagyobb helyi rejtély a húszcentis, húszkilós csuka mellett. A lényeg annyi, hogy nem volt, így kettőnknek kellett lecipelni a szárazföldön meglehetősen magatehetlen kenut. A kenu hossza úgy bő 3 méter, szélessége (középen) 83 centi, a tömege idő- és távolságarányosan nő, de legalább 70 kiló. Ebben foglalt még helyet 6 kiló víz, két evező, egy pár kb 41-es papucs, egy pár kb 45-ös szandál, két hátizsák, egy értékmegőrző és lebegtető dobozként szolgáló üres táplálék kiegészítős doboz a benne lévő telefonokkal. Áronnal ketten együtt ugyan nagyjából ugyanilyen hosszúak és kétszer ilyen nehezek vagyunk, de ez önmagában sokat nem jelent. Szóval a fentebbi módon megterhelt kenut egy kötél és a végeire applikált hordfogantyúk segítségével vettük magunkra. Annyi könnyebbségünk volt, hogy a kenu egy ismerősnél tanyázott, aki történetesen kilométerekkel közelebb lakik a Dunához. A következő ábra a hozzávetőelegs útvonalat ábrázolja, amit bő 40 perc alatt tettünk meg nagyjából öt pihenővel.
Maga az evezés viszonylag eseménytelenül telt a szokott felállásban: én elöl húzok, Áron hátul, mert még kormányozni is tud. Ha valakinek fárad a keze, oldalt váltunk. Közben van lehetőség dumálni mindenféléről, ezzel nem untatok senkit. A Google által szponzorált képen látható, mennyit eveztünk az áradó Dunán fölfele mindössze három pihenőt beiktatva. A cirka két óra alatt megtett táv 12-14 km.
Szóval a két zseni Július közepén a déli napsütés tetőpontján indult el visszafele. Mondanom sem kell, csúnya égések lettek belőle, főleg az én részemről. Próbálkoztunk mindennel, hogy minél gyorsabban visszaérjünk, mert estére még némi programot is sikerült szervezni, de ez valahogy nem sikerült. Egy idő után az volt az érzésünk, hogy fölfelé gyorsabban haladtunk, mint lefelé - ami ugye fizikai képtelenség. Végül csak leértünk és hozzákezdtünk a kenu ismételt manuális szárazföldi mozgatásához. A térképen sajnos nem látszik, hogy a partra vezető utca valójában egy csinos kis lejtő, ami félig sár, félig aszfalt. Ez lefelé is vicces, de fölfelé, leégve és némileg azért fáradtan már sokkal hangulatosabb. Szóval visszavittük a kenut az ismerőshöz bő 90 perc alatt, a jó ég tudja, hány pihenővel és az én konstans nyafogásommal.
A túra jó volt és járt pár következménnyel is: elsőként megfogadtam, hogy többet soha a büdös életben nem cipelek kenut; másodszor az eset után cirka egy hónapig hámlottam; harmadszor az esti programot lefújtuk, így a lányok maguk mentek; negyedszer pedig azt a feladatot adtam helybéli nagyapámnak, hogy kreáljon nekem taligát.
folyt köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gary Rosevalley 2010.09.27. 22:22:50
így legalább nem csak bőrhámlás hanem fasza kis izom is lett volna a végére:P
Utolsó kommentek