Mint a Cigarette Burns Corporation tagja, büszkén prezentálom újabb videónkat, melyben a Robin Hood egy iszonyatosan rossz animációs változatát mutatjuk be. Jó szórakozást!

 NAgyon nagy!!XD

 Egy olasz munkanélküli gyógyszercégeknek ajánlotta fel testét, így napi 165ezer forintnak megfelelő összeget keres. A 34 éves potenzai férfi bölcsész végzettségével már éhen halt volna, ezért vált kísérleti nyúllá. 

Tőzsér János: Metafizika

Avagy részegnek lenni tulajdonság a sörben, bennem, vagy valahol máshol van?

            Ugyan Tőzsér Metafizikájából erre a kérdésre konkrét választ nem kapunk, de segítséget a válasz megtalálásához igen. Az alapvetően tankönyvként használandó írás könnyen emészthető, mivel apránként, szépen tagolva és jól kezelhetően szerkesztve ír le mindent, amire szükségünk lehet metafizikai tanulmányaink elkezdéséhez. Egyszerű példamondatokat használ, melyek pont ebből kifolyólag a jó érthetőség mellett néha elég abszurd gondolatokat hordoznak a még laikus olvasó számára, például:
 "A zombik konzisztensen elgondolhatók".
Ezekkel feldobja az egyszerű fogalmazás ellenére is néhol nehezen emészthető elméleteket.
Tőzsér János jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Filozófiatudományi Doktori Iskolájának oktatója és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvfilozófiai Kutatócsoportjának tagja. A Metafizikát, mely a szerző második önálló könyve, 2009-ben adta ki az Akadémia kiadó, internetes könyvként azonban már 2006-tól elérhető az érdeklődők számára.
Első könyve, a Játékok és nyelvjátékok (Bp., Kávé kiadó, 2001., 198 p.), az azóta eltelt években pedig több tanulmányt írt és számos könyv szerkesztésében vett részt.
 
A Metafizikát bátran forgathatják filozófiai tanulmányokat nem folytató érdeklődők is. Az első fejezetben megismerkedhetünk a metafizika alapjaival, fogalmával, a fizikához fűződő viszonyával, irányzataival, és helyével a kortárs filozófiában.
A következő öt fejezetben megtudhatjuk, mit gondol „az utca embere” és mit gondolt Platón és Arisztotelész arról, hogy hol helyezkednek el a tulajdonságok. A szerző vázolja az univerzáléproblémát, megoldási javaslatait és az ezekre épülő irányzatokat.
Felvetődik a kérdés, hogy milyenek is a fizikai tárgyak.
Hogyan léteznek az időben, mindig ugyanolyanok-e?
Vajon Thészeusz hajója, azután is Thészeusz hajója marad-e, hogy minden részét kicserélik?
Hogyan határolhatunk be egy eseményt? Már ha léteznek egyáltalán.
Mik azok a lehetséges világok? Lehetséges egy olyan párhuzamos világ, ahol az ikerénem nem ezen a recenzión dolgozik, hanem Hawaii-n napozik épp?
Végül az utolsó, hetedik fejezetben, betekintést nyerhetünk a test-lélek problémába.
Megtudhatjuk mi az a mentális okozás és mi a bajuk ezzel a fizikalistáknak. Ez a rész a szerző szerint is kakukktojás, hiszen alapvetően az elmefilozófiához tartozik, de a kortárs metafizika egyik legnépszerűbb területe. Ha elnyerte tetszésünket és mélyebben el szeretnénk merülni a témában, érdemes elolvasni a 2008-ban megjelent Elmefilozófia című könyvet, melyet Tőzsér Ambrus Gergellyel, Demeter Tamással és Forrai Gáborral együtt szerkesztett.
(Bp., L’Harmattan, 2008. 487 p.)


A szerző az alapproblémákat és az arra született megoldási javaslatokat, filozófiai irányzatokat jól felépítve hozza, néha oda-oda mondogatva egy-egy képzelt vitánál, melyekben a különböző elméleteket állítja egymással szembe. Ilyenkor szinte láthatja maga előtt az olvasó az irányzatok képviselőinek hangos, egymás szavába vágó, idegen szavakkal dobálózó és azzal felvágó, már-már veszekedésbe átcsapó eszmecseréjét. Ezeknél a vitáknál természetesen nem csak képzelt, hanem valós képviselők érveit is olvashatjuk idézet formájában, vagy a szerző által tolmácsolva. Így, ha valamelyik irányzat elnyerte tetszésünket, máris utánanézhetünk, hogy az elméletet támogató filozófus miket publikált a témában.

Természetesen a filozófiának is megvan a saját nyelvezete, amit az ember kénytelen megtanulni, ha a bölcselkedés eme formájára adja a fejét. A szerző sorra hozza ezeket a szavakat és jól érthetően magyarázza őket. És igen, itt döbbenhet rá a kedves olvasó, hogy alapvetően tökéletesen jól meg lehetne fogalmazni mindenféle, laikus számára furcsának és talán értelmetlennek tűnő gondolatmenetet hétköznapi szavakkal is. De hát miért tennénk?
E könyv olvasása után bátran fel is vághatunk frissen bővült szókincsünkkel baráti társaságunk előtt és miután instanciáltuk a kellemes bágyadtság érzését pár korsó sör után, el is merenghetünk rajta, hogy merre is található a részegség. Vajon Platónnak vagy Arisztotelésznek van igaza?

A metafizika olyan kérdésekkel is foglalkozik, melyekre nagy valószínűséggel soha, vagy legalábbis nem a közeljövőben fog tudományos választ találni az emberiség.
Így ráérünk azon gondolkodni, mint létezik-e Isten; van-e szabad akarat; van-e lélek,
és ha van, hol van?
Egyesek hiányolhatják ezeket a kérdéseket és a rájuk adható lehetséges válaszokat ebből a könyvből, de ne felejtsük el azt, amit az előszóban olvashatunk:
 „Ez egy tankönyv: bevezetés a metafizikába.”
Tőzsér János meg is említi, hogy ebben a könyvben csak érintőlegesen foglalkozik néhány metafizikai problémával.
Előbb értsük meg, min vitáznak a különböző iskolák a tárgyak tulajdonságaival kapcsolatban és csak miután átlátjuk a problémát, merjünk belebonyolódni olyan kérdésekbe, hogy mi a helyzet az ember tulajdonságaival, Isten képességeit és azok működését pedig hagyjuk akkorra, amikor ezeket már tényleg értjük és tisztában vagyunk a különböző filozófiai iskolák nézeteivel.
Mivel a könyv alakja és terjedelme nem túl nagy, sok helyet a polcon nem foglal. Viszont hasznos lehet, ha további filozófiai tanulmányokra vágyunk, hiszen bármikor bátran fordulhatunk hozzá segítségért, ha nem emlékeznénk pontosan egy-két irányzatra, vagy fogalomra.
Az áttekinthető tartalomjegyzék biztosítja a könnyű eligazodást a könyvben, ha jól használjuk, még a filozófia bonyolult labirintusában is. Minden fejezet az adott téma alapproblémájával kezdődik, az alfejezetek a megoldási kísérleteket mutatják be,
a végén felhasznált és ajánlott irodalom várja azokat, akik szeretnének tovább barangolni.
A könyv legvégén pedig név- és tárgymutatót találhatunk, ami segítségünkre lehet a válasz felkutatásában, ha egy szép napos délután eszünkbe jut Occam borotvája, de fogalmunk sincs mire jó.

 (Tőzsér János: Metafizika. Akadémia Kiadó, Budapest, 2009., PP: 1-262)

  A hétfői koncertről egyértelműen nem lehet mást írni csak azt, hogy fantasztikus volt.Egy kis aggodalom előzte meg az estét, ugyanis kiderült, hogy a pesti koncert előtti németországi fellépés elmaradt, Ozzy meghúzta a hátát.  

19:30-ra értünk a Sportarénához, kint még egész sokan álltak a jegyirodák előtt.

A bejutás zökkenő mentes volt, elmaradt a szokásos túlbuzgó őrbácsi mentalitás.

Miután lerakták a ruhatárba a letenni valójukat, a többség megrohamozta a büféket, a megfelelő alaphangulat biztosításához.

Érdekes módon a koncertek percre pontosan kezdődtek, így az előzenekar pontban 8kor, Ozzy pedig 9kor. Mint korábbi posztomban kifejtettem jópár problémámat a hazai koncertszervezéssel kapcsolatban, ez most a gyakorlatban is(számomra nem először) bebizonyosodott. Az aréna kb. csak félig volt tele, egy rohadt kivetítőre nem futotta a borsos jegyárakból.

 Végülis egy metál legenda koncertjéhez ezek mind csak mellékes dolgok, de azon azért kiakadtam, hogy a háttérbe nem lógattak semmi Ozzy feliratú vásznat,zászlót vagy mit. Most jut eszembe, hogy a kivetítőt elhagyni azért volt nagy marhaság, mert az arénában valamiért rohadt alacsony a színpad. Gyerekek azzal csináljatok valamit, mert elég gáz így. (Nem akarok ismét a bécsi példával élni, aki volt ott az tudja, hogy ott milyen).

Két fontosabb elem volt a show alatt: Az elmaradhatatlan vödrös locsolás, valamint a tűzoltó fecskendős hab zúdítás.

Beszámolóm végén szeretnék kitérni egy a magyar mítosz képződés általános példájára és tisztázni a neten már kellően elferdített egyébként aranyos momentumot.

A koncert közepe, vége fele Ozzy a hátára kapott egy zászlót. Egy lengyel zászlót. Namost a neten ez úgy jelent meg, hogy a hülye vén fasz azt se tudja, hogy hol van épp, milyen gáz már, hogy véletlenül lengyel zászlót vitt a színpadra. Ezeknek üzenem, hogy egy lengyel lány dobta be neki, koncert elött szépen ráírta az "Ozzy" feliratot és kész. Szerintem nagyon kedves gesztus volt Ozzytól, hogy elvette tőle, de hát a Magdi néni effektus ugye a vérünkben van.

Mást tényleg nem tudok írni a végére csak azt mint az elejére, fantasztikus volt. Remélem látunk még Ozzy!

Setlist:

Bark at the Moon
Let Me Hear You Scream
Mr. Crowley
I Don't Know
Fairies Wear Boots
Suicide Solution
Road to Nowhere
Shot in the Dark
Rat Salad
Iron Man
Killer of Giants
I Don't Want to Change the World
Crazy Train

Mama, I'm Coming Home
Paranoid

Nagy köszönet azoknak akik ezeket a jó minőségű videókat készítették!

Holnap este kishazánk Papp László Sportarénájába ér Ozzy Osbourne világkörüli turnéjával. Személy szerint nagyon vártam és jelen is leszek az eseményem, remélem egy felejthetetlen buliban lesz részünk.

A koncert este 8kor kezdődik. Előzenekar a Room Of The Mad Robots lesz.

Igazság szerint örülök annak, hogy sikerült Magyarországra is egy állomást beiktatni, viszont a hazai koncert szervezés a legfinomabban is nevetségesnek mondható.

Valamiért egy sz*ros plakátot is alig lehet látni a városban, nyáron Prágában jártam és ott rengeteget láttunk.(letépni nem mertem, eleget anyáztam amikor nem akartak diákbérletet adni úgy, hogy volt nemzetközi diákomXD)->erről poszt késöbb;) Megerősített forrásból tudom, hogy a londoni metró falain is tisztességesen hirdették a koncertet. De hát mi egy környezetbarát ország vagyunk ugye.

Nem vagyok egy nagy tv néző, de én egy ajánlót se láttam, viszont a pár nappal korábbi Katy Picsa Perry koncerten állandóan témáztak.

Már csak egy nagy baromságot szeretnék kiemelni, az pedig a jegyárak és az aréna felosztása. Nálunk 9900HUF-tól-19900HUF-ig kaphatóak jegyek, ülő,álló, kiemelt álló, fekvő,alvó, stb helyekre. Ezzel kapcsolatban szintén egy nyugati példával szeretnék élni.

2007-ben Bécsben a Wiener Standthalle-ban Marilyn Manson koncerten voltunk kedves barátnőmmel. Azon kívül, hogy a jegyemre sikerült szereznem egy fasza kis autogrammot;) mindössze 42 euróba került. Két féle jegy volt. Ülő és álló. Második sorban buliztuk végig a koncertet.  Nálunk azért is fizetni kell, hogy egy kicsit közelebb állj.

Mindenesetre a jegyek megvannak:

Lennon szemüvegek is megvannak:)

Már csak Ozzy kell és meglesz a hangulat!;)

Zárásként egy kedvenc szám: (vagyis csak a második, a kedvencet a sony entertéjment letiltotta országunkban vagy mi)

 Már ez a rovat is rég volt. Imádom ezt a számot. A Dzsásztín Bibék meg dugják fel a kis seggükbe a "szerelmes dalaikat".

Grafika: 30/30

Zene/hang: 10/7

Játékélmény: 30/28

Kategórián belül: 10/10

Összhatás: 10/10

Trailer

 A héten szabad szemmel is megfigyelhetitek Naprendszerünk legnagyobb bolygóját, a Jupitert. Legközelebb 2022-ben láthatjuk így ismét, vagy nem, mert akkor már tíz évvel a maja világ vége után leszünk.

Zseniális.

Remélem, lesz majd folytatása is a dolognak és ugye mindig csak elkezdeni nehéz. Szóval pár nyáron átélt dologgal untatnám a véletlen által idevezérelt olvasót.

Tehát nyár. Júlis közepe volt már és még mindig csak otthon vergődtem. Se társaság, se program, se munka - egy szóval a nagy, büdös semmi. Amikor egyetlen nap alatt három-négy film is lement, már tudtam, hogy gond van. Szinte kétségbeesve igyekztem programot találni és ekkor nem várt helyről érkezett a segítség. Kiderült, hogy címzetes cimborám, Áron, otthon leledzik és épp megint nem volt elég jelentkező az általa mostanában könnyed kikapcsólódásként űzött 100 km-es Börzsöny-túrára. Áronnak azonban van kenuja is, amivel néha szintén kalandozni megy. Úgyhogy arra gondoltam, jót tenne egy kis mozgás és az idő is szép. Így aztán szóltam erről Áronnak is:

Én: - Mit csinálsz pénteken?

Áron: - ... Tulajdonképp semmit...

Én: - Van kedved mondjuk kenuzni menni?

Áron: - ...

Én: - ?

Áron: - Van, csak az a gond, hogy nincs alá taliga...

Én: - Sebaj, életerős ifjak vagyunk, felkapjuk a kenut és meg se állunk Vácig!

Itt egy picit meg kell álljak tisztázni pár dolgot. A taliga ugye az az alapesetben kétkerekű alkalmatosság, amire a kenu és a Föld tömegközéppontja közöti kapcsolat (gyk. gravitáció) okán fellépő erőhatás nehezedik. Ennek hiányában ezt a kenuzni vágyó egyéneknek kell elviselniük. A taliga eltűnése az egyik legnagyobb helyi rejtély a húszcentis, húszkilós csuka mellett. A lényeg annyi, hogy nem volt, így kettőnknek kellett lecipelni a szárazföldön meglehetősen magatehetlen kenut. A kenu hossza úgy bő 3 méter, szélessége (középen) 83 centi, a tömege idő- és távolságarányosan nő, de legalább 70 kiló. Ebben foglalt még helyet 6 kiló víz, két evező, egy pár kb 41-es papucs, egy pár kb 45-ös szandál, két hátizsák, egy értékmegőrző és lebegtető dobozként szolgáló üres táplálék kiegészítős doboz a benne lévő telefonokkal. Áronnal ketten együtt ugyan nagyjából ugyanilyen hosszúak és kétszer ilyen nehezek vagyunk, de ez önmagában sokat nem jelent. Szóval a fentebbi módon megterhelt kenut egy kötél és a végeire applikált hordfogantyúk segítségével vettük magunkra. Annyi könnyebbségünk volt, hogy a kenu egy ismerősnél tanyázott, aki történetesen kilométerekkel közelebb lakik a Dunához. A következő ábra a hozzávetőelegs útvonalat ábrázolja, amit bő 40 perc alatt tettünk meg nagyjából öt pihenővel.

Maga az evezés viszonylag eseménytelenül telt a szokott felállásban: én elöl húzok, Áron hátul, mert még kormányozni is tud. Ha valakinek fárad a keze, oldalt váltunk. Közben van lehetőség dumálni mindenféléről, ezzel nem untatok senkit. A Google által szponzorált képen látható, mennyit eveztünk az áradó Dunán fölfele mindössze három pihenőt beiktatva. A cirka két óra alatt megtett táv 12-14 km.

Szóval a két zseni Július közepén a déli napsütés tetőpontján indult el visszafele. Mondanom sem kell, csúnya égések lettek belőle, főleg az én részemről. Próbálkoztunk mindennel, hogy minél gyorsabban visszaérjünk, mert estére még némi programot is sikerült szervezni, de ez valahogy nem sikerült. Egy idő után az volt az érzésünk, hogy fölfelé gyorsabban haladtunk, mint lefelé - ami ugye fizikai képtelenség. Végül csak leértünk és hozzákezdtünk a kenu ismételt manuális szárazföldi mozgatásához. A térképen sajnos nem látszik, hogy a partra vezető utca valójában egy csinos kis lejtő, ami félig sár, félig aszfalt. Ez lefelé is vicces, de fölfelé, leégve és némileg azért fáradtan már sokkal hangulatosabb. Szóval visszavittük a kenut az ismerőshöz bő 90 perc alatt, a jó ég tudja, hány pihenővel és az én konstans nyafogásommal.

A túra jó volt és járt pár következménnyel is: elsőként megfogadtam, hogy többet soha a büdös életben nem cipelek kenut; másodszor az eset után cirka egy hónapig hámlottam; harmadszor az esti programot lefújtuk, így a lányok maguk mentek; negyedszer pedig azt a feladatot adtam helybéli nagyapámnak, hogy kreáljon nekem taligát.

folyt köv.

Első nap az iskolában,
most kiderül, ki mit csinált a nyárban.
Voltak-e dolgozni? Szép tájakon fotózni?
Utaztak-e sokat, vagy inkább felújítottak
lakásokat? Kaptak-e új ebet, forgattak-e filmeket?

Első nap az iskolában,
kiderül, mi változott ott mostanában.
Vannak új elsősök, ismerősök.
Vannak új táblák, ábrák, hogy mind a kellő
utat járják. A Hiszti megint nevet cserélt,
azért fizetni még ugyanannyit kell mindenért.

Első nap az iskolában
JJ naná, hogy a szokott formában:
El nem hangzott kérdésre
marketingszöveggel adja értésre,
hogy a ZSKF egy jó hely,
a munkára nevel, szal figyelj!

Első nap az iskolában
már második óra eligazít a médiában.
Csernus-klón tanár úr, nagy recenzor.
Komm szakos, mondd, te hogy írsz majd,
ha hátul folyton csak pofázol?

Első nap az iskolában
sem történt csoda.
De kint már vár a kutya,
jön az esti séta - a végére tán sör kerül
De most ennek a fosnak is végre végére érek
Nem való nekem a rímelés, higgyétek!

Boldog új tanévet! :)

Hajrá brothers csakígy tovább!!!!!:)