Sokféle véleményt hallok a CGI filmekről. A nézők nagy része megbékélt vele (mi mást tehetne, hiszen ömlesztve jönnek), mégis, egy viszonylag nagyobb csoport teljesen feleslegesnek tartja őket, hiszen miért ne működhetne ugyanaz a történet hagyományos, kézzel rajzolt formában? Itt és most nem ígérem, hogy választ tudok adni a kérdésre, de azért nem árt leszögezni: nem csak az animáció filmek fejlődtek. Hiszen ha csimbókos bajszú vaskalapos módjára ellenzünk mindent, ami új (akár a 3D-t is), mi értelme van egyáltalán a színes filmnek, vagy a hangos filmnek? Hiszen feliratokkal, zenével, feketén és fehéren is el lehetne mesélni az Így neveld a sárkányodat c. rajzfilmet.

 

De azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy nem, nem adott volna akkora élményt, mint CGI és a 3D adta lehetőségekkel. Ez viszont nem jelenti azt, hogy csak ezek miatt működött (szinte) tökéletesen a sárkányos kaland. De kétségkívül hozzáadott az élményhez, amolyan kiegészítésként szolgált.
Mi a konklúzió? Az, hogy értő, gondos kezek alatt a 3D-nek és a CGI-nek igenis van keresnivalója a filmiparban. Amellett, hogy természetesen remek plusz bevételi forrás, olyan plusz élményt ad a nézőnek, melyet már régóta, vagy szinte soha nem élt át: csillogó szemű gyereket varázsolhat belőle. Az Így neveld a sárkányodat repülős jeleneteiben szinte meg kellett szorítanom a karfát, annyira bele tudtam élni magam a szcénába. Szinte én is ott repültem a felhők fölött. A kifogástalan operatőri munkának (ha lehet így nevezni), a csodás animációnak és a háttérben szolidan meghúzódó 3D-nek köszönhetően a Sárkány több jelenete alatt lúdbőrözött a hátam. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséret nem érheti az alkotókat.

 

 

 

 

A történet gyakorlatilag fantasy, de a kiindulópont a viking mondakör. Egy olyan világba nyerünk betekintést, ahol mindennaposak a sárkánytámadások, rengeteg féle repülő ragadozó van (akad forró vizet köpködő, egész testében lángoló, propellerszárnyú és még rengeteg más fajta), melyeket előszeretettel irtanak a viking harcosok. Köztük a vezér, Stoick fia a film főhőse, magyarul a Hablaty névre hallgat. Szegény szerencsétlennek köze nincs semmiféle sárkányirtáshoz, de apja, a falu vezetője természetesen elvárja tőle, hogy folytassa a családi hagyományokat. A kis kovácsműhelyben, ahol Hablaty dolgozik nem sok lehetősége van a bizonyításra, ezért az egyik nagyobb sárkánytámadás során egy távolsági fegyverrel (véletlenül) eltalál egy Éji Fúriát, egy olyan típusú dögöt, melyet korábban nem sikerült azonosítaniuk a vikingeknek. A fiú tettétől megrészegülten megkeresi az elejtett hüllőt, és már épp készülne kiontani az életét, de megesik rajta a szíve. Szép lassan összebarátkoznak, és Hablaty kezd rájönni, talán nem is olyan veszélyesek ezek a sárkányok. Az édesapja azonban nem így gondolja...

 

Nem mondom, hogy minden idők legeredetibb története. Megtalálhatók benne a szokásos rajzfilmes klisék: kétbalkezes fiatal; szigorú apa; egy kihívás, melyet csellel old meg stb. Ezek az alkotóelemek viszont teljes egésszé formálódnak össze, egyik szálat sem érezzük erőltetettnek, mindegyiknek megvan a maga helye a történetben. A főszereplő jelleme sem tartogat túl sok meglepetést, de erre a másfél órára teljesen szimpatikus és vállaható.

 

Ami nagyon pozitív csalódás volt, az a sárkányok megjelenítése illetve osztályozása. Érezni lehet az egész rajzfilmen, hogy nem két nap alatt dobták össze a forgatókönyvet. Rendesen ki lett találva az egész rendszer, tényleg úgy érezni, egy komplett sárkányuniverzumot láthatunk (a változatosság egyébként remek marketingstratégia is egyben, a merchandising, azaz a különféle játékok, plüssfigurák, kártyapaklik eladását is megnövelheti). A sárkányok megjelenítése sem a megszokott: akadnak tradicionálisabb külsővel rendelkezők, de a nagy részükön érezni némi stilizáltságot. Ezt azzal ellensúlyozzák, hogy eszméletlenül részletesen ki vannak dolgozva: a közeliken szinte érezni lehet a pikkelyes bőrük érdes felületét.

 

 

 

Ami hatalmasat dob (számomra) a filmen az a zene. Már sok helyen elmondtam és kifejtettem, hogy az ilyen típusú mozgóképek aláfestő muzsika nélkül nézhetetlenek lennének. John Powell zeneszerző afféle házi komponista a Dreamworksnél, neki köszönhetjük többek közt a Shrek illetve a Kung Fu Panda aláfestését is. Örömmel jelentem: az Így neveld a sárkányodat a legsikerültebb alkotása. Ez elsősorban a dallamok lenyűgözően fülbemászóságának, a hangszerelésnek (nagyzenekar, zongora, duda, hegedű, kórus és egy szólista női hang is külön-külön, illetve együtt járulnak hozzá az élményhez), a drámai elemek erősségének köszönhető. Talán minden idők egyik legjobb rajzfilmes muzsikája, mely önmagában is ajánlatos hallgatásra (most is éppen az szól a háttérben).

 

Egy pár mondat a CGI-ről illetve a 3D-s hatásról. Sok véleményt olvastam a film előtt, melyek mind megegyeztek abban: a 3D talán ebben a filmben működött a legjobban (esetleg még az Avatarban). A mértéktartás remek tulajdonság: nem tolják az arcunkba hogy 'neszeparasztháromdé". Inkább a mélységre és a hatalmas távolságokra koncentrál. A repülésjeleneteket is sokkal erőteljesebbnek éreztem az Avatar hasonló szekvenciáihoz képest (talán a bátrabb fényképezés miatt). Maga a CGI minősége szintén lenyűgöző. A közeliken szinte meg tudjuk számolni a szereplők hajszálait, a viking vezér vörös szakállát, de a tájak kidolgozása is csodálatosan részletes. A 3D egyébként a CGI minőségét is minimum a négyzetére emeli. Ha tehetitek, mindenképp a harmadik dimenzió segítségével nézzétek meg a filmet.

 

Negatívumokat nem nagyon találtam: egy-két fárasztó seggreesős jelenet kivételével a poénok jól működnek. Nem a térdcsapkodós fajták, de a Sárkány nagy része megfelelő mennyiségű és minőségű humorbombákat dobál a nézőkre.

 

Szintén hatalmas pozitívum a Sárkány hangvétele. Kevésbé a Disney-féle blődlit részesítették előnyben, inkább a kalandra koncentráltak. Egy pillanatig nem unalmas, pörög, nincs megállás egy percre sem. Régóta nem készült ilyen tökéletes arányérzékkel megáldott animáció film, mely mind a gyerekek, mind a felnőttek számára hasonlóan élvezhető (a Pixar utóbbi filmjei véleményem szerint inkább  a felnőtteknek nyújt nagyobb szórakozást). A Sárkányban a kicsik szimpatizálhatnak a kétballábas főhőssel, rajonghatnak a sárkányokért, a nagyobbak pedig (paradox módon újra gyereknek érezve magukat) ámulhatnak a csodálatos látványtól, a kiskori sárkánymánia is újra felszínre törhet, illetve a komolyabb érzelmi töltettel rendelkező jeleneteket is mélyebben át tudják érezni.

Ha már itt tartunk, az Így neveld a sárkányodat nem kevés pozitívumai egyik legfontosabbja a bátor finálé. Nem akarok lelőni semmi poént. Csupán annyit mondanék róla, hogy nem gondoltam, pont a mindig biztosra menő Dreamworks lesz az, aki szembe megy a hagyományokkal és bevállal egy kevésbé egyértelmű happy endet.

 

Összességében az Így neveld a sárkányodat az utóbbi egyik legmesteribb animációs filmje (és egyértelműen a Dreamworks legjobbja a Shrek mellett). Aki egy könnyed, de szórakoztató, látványtól, érzelemtől és poénoktól sem mentes másfél órára kíváncsi, annak az Így neveld a sárkányod a legideálisabb választás.