Egy fiúról (About a Boy) - 2001
rendezte: Paul & Chris Weitz
szereplők: Hugh Grant, Rachel Weisz, Nicholas Hoult
Bevallom, egy Nick Hornby regényt sem olvastam. Az angol úriember hazájában igazán nagy népszerűségnek örvend, és Hollywood is nagy szeretettel adaptálja műveit. Ezek nagy rész jól (mint jelen tárgyalt filmünk, illetve a Pop, csajok, satöbbi) sikerülnek, de akadnak igazi mellékfogások is, mint pl. a Farelly tesók Fever Pitch-e. Hornby regényei általában a felnőtté-válásról, a párkapcsolatokról, gyerekként viselkedő felőttekről szólnak. Akárcsak az Egy fiúról.
Főszereplőnk Will (Hugh Grant), egy 38 éves lusta nőcsábász, aki 'sziget-elv'-ét érvényesítve (minden ember sziget, ergó nincs szükség párkapcsolatokra) gyakorlatilag semmit nem csinál. Apja pár évtizeddel ezelőtt írt egy borzalmas, de fülbemászó karácsonyi dalt, aminek jogdíjából Will a mai napig tökéletesen megél. Munka helyett szakaszokra bontja fel a nappját, amikben rendkívül fontos teendőit (fodrász, billiárd, tévé stb.) végzi. Egy nap azonban összetalálkozik a nem túl népszerű, tizenéves Marcussal (Nicholas Hoult), akivel bizonyos körülmények miatt kénytelen huzamosabb ideig egy légtérben létezni. És az igaz szerelmet is megtalálja Rachel Weisz alakította Rachel szerepében.
Nem a legeredetibb a sztori, de teljesen jól működik. Will monoton életét természetesen zenész montázsban láthatjuk (nagyon jó kis muzsikák vannak a filmben), Hugh Grant szokásos hebegős manírjain túllépve magabiztosan alakítja a begyöpösödött figuráját, akiből azért nem hiányzik a humor és az önirónia sem. Hoult szintén teljesen korrekt a sokak által lenézett és csúfolt Marcus szerepében. A srác anyja viszont roppant idegesítő de erről nem Toni Collette színésznő tehet. Sajnáltam, hogy Rachel Weisznek nem jutott több játékidő.
Az Egy fiúról legnagyobb erénye, hogy egyszerűen jó nézni. Mosolyogtatóak a jelenetek, jók a zenék, Grant (aki saját bevallása szerint utálja a gyerekeket) és Hoult remekül működnek együtt. Az utolsó pár jelenet pedig igazán emlékezetesre sikerült.
Nem tudom, mennyire hű a könyvhöz, de az tény, hogy az Egy fiúról a Weitz tesók (Amerikai Pite, Jó társaság) legjobb filmje.
9/10
--------------------------------------------------
Miss Potter - 2006
rendezte: Chris Noonan
szereplők: Renée Zellweger, Ewan McGregor
Ez az a típusú film, aminek már a poszterétől rosszul vagyok. Saját elhatározásból az életben nem néztem volna meg, de dupla (azaz 180 perces) angol órán tanulás helyett még ez a negédes, cukormázos borzalom is elfogadható alternatívának tűnt.
A film egy félőrült nőről, Miss Potterről szól, aki nyulakat rajzol. Ewan McGregor figurája, Norman Warne erre felfigyel, és kiadja könyvekben. Majd szerelmesek lesznek.
Ennyi.
Az a legnagyobb gond a filmmel, hogy a rendező teljesen elvesztette az arányérzéket. Az elvileg központi szerepet beöltő nyúl-rajzolás (mozgó állatokat vízionálva) szinte alig kap játékidőt, a szerelmi szál úgy, ahogy műküdik. Természetesen helyett kellett kapnia egy tragédiának (ha már a filmnek nincs cselekménye), az utolsó húsz perc pedig borzalmasan van vágva, és inkább elaltatja a nézőt. Az angol felső-középosztály vs. MacGregor féle közember konfliktusa is jelzésértékűen tűnik csak fel. Miss Potter anyját pedig szívesen látnám viszont több darabban.
Renée Zellweger mindig idegesített (talán még Jónás Brigittaként volt a legelfogadhatóbb), de itt szívesen pofán vágtam volna egy szívlapáttal. MacGregor még próbálja valahogy élette megtölteni egydimenziós figuráját... nem sok sikerrel.
Hogy a film mégsem nézhetetlen az a néhol jópofa jeleneteknek (nagy családi vacsora), szép képeknek, hangulatnak köszönhető.
4/10
--------------------------------------------------
Váltságdíj (Ransom) - 1996
rendezte: Ron Howard
szereplők: Mel Gibson, Rene Russo, Gary Sinise
Sokáig annyit tudtam erről a filmről, hogy mindig összekevertem a Visszavágóval. Mindkettőben Mel Gibson (a Führer!) a főszereplő, mindkettő krimi-akciófilm, mindkettő a '90-es évek második felében készült, és mindkettő magyar címe V-vel kezdődik... Szóval elhatároztam, hogy letisztázom a dolgokat, így megnéztem az időben három évvel korábban bemutatott Váltságdíjat (Visszavágó már be van szerezve).
Tom (Mel Gibson) és Kate Mullen fiát elrabolják, ők pedig megpróbálják visszaszerezni.
Igen, gyakorlatilag ilyen szimpla a sztori. Ez a viszonylag sokszor feldolgozott alaptörténetet viszont sikerült olyan pörgősen, okos fordulatokkal, remek színészi alakításokkal feldolgozni, hogy egy percig nem érezzük film közben, hogy ezt már láttuk korábban. Remek a forgatókönyv: egy-két olyan csavart is prezentál, amire egyáltalán nem gondoltam, és a figurák mozivációi, karakterrajza is meglepően jól kidolgozott.
Gibson viszi a hátán a filmet. A Führer mindig akkor a legjobb, mikor szenvedő apát/férjet kell játszani, s talán itt a legerőteljesebb. Képes hozni az átlagembert, aki csak a fiát szeretné visszakapni, a bedühödött apát és a magába roskadt szerencsétlent, aki rossz döntése miatt talán sosem láthatja újra gyerekét (a tetős jelenet). Rene Russo bár jóval kevesebb játékidőt kapott, de megfelelően helyt áll Gibson mellett (biztos összeszoktak a Halálos Fegyver 3-ban). Sinise (aka Dan hadnagy) egy tőle "szokatlan" szemétláda-szerepben tetszeleg, de baromi jól csinálja. Az utolsó 15 perc feszültsége pedig szinte szétrobbantja a monitort/vásznat.
Összefoglalva: unalmas alapötletből okos, élvezhető krimi-akciófilm zseniális színészi játékkal, frappáns fordulatokkal. Sokat vacilláltam, hogy 7 vagy 8 pontot érdemel-e. A döntés:
7.5/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2010.04.05. 19:12:38
u.i.: Gibson csak akkor lehet Führer, ha láttad a releváns South Park epizódot:P
Utolsó kommentek