Elég sokan tudják, hogy tudok angolul. Elég jól. Ennek egyik eredménye, hogy szerény óradíj fejében sanyargathatok egy gimnazistát. (Persze nem sanyargatom, de bármit is írtam volna helyette, a többi bölcs úgyis ezt értette volna.) Mivel szeretné bővíteni a szókincsét - azt meg fordítással lehet a leghatékonyabban -, írtam neki némi fordítanivalót. Elég silány munka, de a célnak megfelel, ha elkészül, tán még a fordítása is felkerül. További szép jó éjt!

Dwaani átmászott az ősi kőfalon. Egyáltalán nem volt könnyű feladat, itt északon a tél hideget és havat hoz. De Dwaani nem az a vadász, akit ilyen apróságok megállíthatnak. Főleg, ha épp küldetésen van. A lányt még az éjjel ragadták el. Ez általában nem sok jót ígért, de a vadász zsigereiben érezte, hogy még él. Igyekezett a lehető leghalkabban végiglopakodni a villa kertjén. Nem a fenevad miatt, az vagy nincs itt, vagy már tudja, hogy a birtokán jár. Azt viszont sosem lehet tudni, miféle lényeket tart házőrzőként. Elég sok hege volt már, ami emlékeztette erre. A villa még az előző században épült és már évtizedek óta elhagyatottan állt ezen a falura néző dombocska tetején. A sövénylabirintus már a félelmetességig elvadult, a szökőkút közepén trónoló vízköpő pedig mintha minden lépését figyelte volna. Nem látta értelmét másik bejáratot keresni, így elosont a kő őr mellett és főbejárat felé vette az irányt. Kesztyűs kezével a kilincs után nyúlt és már bent is volt. Perceken belül már az emeleti folyosókat rótta. A hátsókerti oldalon már beszakadt a tető, a jeges szelet szinte a csontjaiban érezte. Hatodik érzéke azt súgta, közel már a lány. Igen, itt lesz jobbra. A második ajtó. A lány az ágyhoz volt kötözve. Dwaani a tőrével gyorsan átvágta a selymet. Tehát a fenevad nőstény. A lány olyan volt, mint a helyiek: magas, vékony, bőre mint a hó, a szeme kék, a haja szőke. Na és halálosan rémült. Dwaani gyorsan rádobta a köpenyét és a kezébe nyomott egy öngyulladó fáklyát. A hülye északiak még erre is csodaként néztek.

- Tűnj innen! – kiáltott a lányra.

- És te? – kérdezett vissza az. Dwaani kardot rántott a lány pedig remegni kezdett.

- Fuss, te szerencsétlen, már jön!

A vámpír fekete köntöst viselt és a szomszéd szobából vetette magát a vadászra. Dwaani markolatig döfte az ezüstpengét a szörnyeteg testébe, de az meg sem érezte. Karmos ujjaival a délről jött vadász torkához kapott és Dwaani fuldokolni kezdett. A vámpír egy pillanattal később már a falhoz csapta a tehetetlen férfit és a lány szeme láttára mélyesztette hatalmasra nőtt agyarait a fekete bőrű vadász nyakába. A szőke lány végre futásnak eredt, egyenesen az előszobai lépcső felé. A lépcső tetején viszont megbotlott és egészen az aljáig gurult. Mikor újra magához tért már a vámpír állt fölötte. Az arca csupa vér volt és agyarait nyaldosva mosolygott a lányra.

- Fekete velő után, szőke vér. Rég volt már ilyen szerencsém!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.