Továbbra is itt vagyok és alkotok. Igaz, egyes kollégák* már rávilágítottak arra, hogy tök fölöslegesen, mert semmi értelme, de ma már írtam értelmetlen beadandót értelmetlen szakdolgozatból, szóval lendületben vagyok. Amint ezt az előző körmondat is mutatja. Ez van, szeretek…

Erről a frontról is üdvözlök minden kedves olvasót. Nevem zaiYaku, a legtöbb helyen eme beceneven vagyok megtalálható. Örömmel konstatáltam, hogy egy ilyen blog létrejött, így legalább a súly nem nehezedik vállamra (már ha léteznek olvasóink egyáltalán) mikor eltűnök…