Erről a frontról is üdvözlök minden kedves olvasót. Nevem zaiYaku, a legtöbb helyen eme beceneven vagyok megtalálható. Örömmel konstatáltam, hogy egy ilyen blog létrejött, így legalább a súly nem nehezedik vállamra (már ha léteznek olvasóink egyáltalán) mikor eltűnök hónapokra. Azt hiszem legtöbb esetben egy album, esetleg koncert-kritika alatt fogják látni a nevem, tekintve hogy napom igen nagy részét e művészet élvezésével töltöm. Még az is megeshet, hogy hetente felrakok egy ajánlót, de kérem, ne fűzzenek hozzá reményeket. S most minden további sor felesleges megtöltése helyett, következzen a heti menü:
„Download”: Kilencvenes évekre visszanyúló project Cevin Key, Mark Spybey és Phil Western vezetésével. Ismerős a nevük? Hiába nézek körbe, tanácstalan, mondhatni semleges arcokat látok. Próbálkozzunk másképp. Képzeljenek el három embert, akik elhatározták, hogy experimentális electro zenét játszanak. S itt véget is ér mindenfajta tervezés. Minden koncepció megszűnik, minden klisé elhal. Mert a „Download” kísérletezős hozzáállása révén romba dönt minden előre meghatározott skatulyát. Játszi könnyedséggel ugrálnak a stílusok között albumról albumra. De végeredmény kétségtelenül felismerhető. Most az új, 2009-es „HElicopTEr” című albumukat fogom nagyító alá venni, vagy reklámozni önök közül kinek mi a szimpatikusabb.
Már mindössze a borító kézbe vétele után feltűnt a drasztikus különbség az előző, 2007-es Fixer után. Míg ott a fehér szín dominál, illetve egy elmosódott, angyalszerű, torz, de mindenképp organikus lény található a borítón, addig itt egy repülő fémmonstrum menekül a pokol lényei elől. Éles vonalak, vörös és narancs színek, a cselekmény könnyedén kivehető. Izgatottan helyeztem be a lemezt. S valóban. Míg a visszatérő albumra az elegancia, esetenként a visszafogott dobképletek és szintetizátor-futamok jellemzőek, addig itt már a bevezető, Propeller c. számnál rögtön megjelenik az a műfaj, ami jelen esetben hatással volt rájuk. Nevezetesen a korai, kilencvenes évek techno, acid vonala. Azt hiszem ennél a pontnál már sokan felhagytak az olvasással, s megértem. Manapság a techno műfaját sokszor a televízióban, illetve rádióban hallott műanyag mocsokkal vonják össze. De a „Download” esetében ez elhamarkodott döntés lenne. Vegyük szemügyre a borítót. Hosszabb tanulmányozás után felfedezhetőek az apróbb részletek, s kiderül, a mechanikus szörnyeteg menekülése közben a színek teljes skáláját hagyja maga mögött. Míg zeneileg a dobképlet egyszerűvé vált, mondhatni minimalistává, addig az analóg szintetizátorokból előcsalt hangok sokkalta komplexebbek, rétegzettebbek lettek. Nincs egy olyan másodperc eme kaotikus albumon, mikor ne történne valami. Pontosan. Hiába a többnyire 4/4-es képletekből táplálkozó számok, az egész összhatása olyan mintha egy hosszú „jam” lenne. Semmi sincs előre kigondolva. Folyamatos improvizálás hatását nyújtja. Éppen ezért első hallgatás után nem (sem?) fogják önök tudni, mi is történt valójában. Mi volt ez a tornádó elsöprő erejére emlékeztető auditív támadás? Az egész hangok és zörejek képtelen és rendszer nélküli menyegzőjének tűnik. Két ember önélvezkedő, csak saját maguk számára élvezhető albuma. Mégis van valami hívogató ebben a káoszban. S ekkor, második, vagy akár harmadik hallgatás közben a dallamok a felszínre kerülnek. A tornádó belsejében található tökéletes béke. Azok a gyönyörű (a szó legtágabb értelmében) héjak, mik felöltöztetik a zenét. A céltalan, s éppen ezért lenyűgöző erővel arcon csapó analóg hangzás által létrehozott szintetikus dallamok. Mert az album egyik percről a másikra változik. Néha magához ölel és kényeztet, máskor pedig mint egy vadállat, olyan erővel tör előre.
Pont emiatt a kettőség miatt tetszik annyira a „HElicopTEr”. Ez az album a bizonyítéka, hogy a „Download”-nak még mindig van létjogosultsága az underground electro szcénában. Habár valószínűleg nem lesz a kedvencem tőlük, azt a poziciót még mindig az „Eyes Of Stanley Pain” c. albumuk tartja szerény személyem listáján, de mindenképp egy erőteljesebb, sokkalta vadabb arcát mutatja nekünk a formáció. Mert ez nem a „Fixer”. Ez a „Fixer” gonosz, torz ikertestvére.
Számlista:
01. Propeller
02. Bell 47 (*)
03. Hut
04. Decadence
05. Lift
06. Message From Gort
07. Radio Silence (*)
08. Pilots Requiem (*)
09. Landed
10. Beati
Pontozás:
9.5/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek