Ma volt szerencsém eljutni kedves kis kertvárosunk okmányirodájába. Ez természetesen nem mond sokat, de az eseményeket muszáj megörökíteni, hiába írtak már annyian a hazai ügyintézésről. Személyi igazolványa elvben minden tizennegyedik életévét betöltött magyar állampolgárnak van. Ez azért kicsit tartósabb, mint a tesco gazdaságos tej, de egy idő után végül mégis lejár. Az enyém hat hosszú év után idén január végén tette ezt. Több se kellett nekem, mint a XXI. század antiszociális egyedének, gyorsan városunk honlapja felé vettem az irányt. Ugyan csatorna és aszfalt út még nincs mindenhol, de az ügyintézés már elektronikusan is megy. Nem volt szerencsém, sem időpontom. Aztán két hete valami isteni - vagy ne adja az ég bürökráciai! - csoda folytán mégis lett. Ma délután, 15:00. Szép idő volt, biciklire pattantam és a helyszínre tekertem. Időm volt bőven, így olvasgattam a faliújságokra kifüggesztett nyomtatványokat és biciklitároló után néztem. Na, hát az nem volt. Illetve az épületet megkerülve elvileg lett volna, de az már a helyi rendőrörs területe, így inkább a bejárat előtt támasztottam a falhoz a kétkerekűmet.
Bent kellemes klíma és egy középkorú portásszerű egyén fogadja az egyszeri halandót. A portás hangosan nézte az RTL Klubot egy minitévén, elhajtott vagy hét embert, hogy szerdán akarjon időpontot foglalni - leghamarabb két hét múlva meg is kapják. Két esetben viszont picit másképp alakult a helyzet: az elsőben s.o.s. lakcímbejelentésre volt szükség, hát rohantak is. A másodikban az illető úr sérelmezte, a lehetséges időpont temporális távolságát a mai naphoz képest, így felhívta az egy irodával arrébb ülő ismerősét. Végül elégedetten távozott. Én meg üljek le és várjam, mikor hívnak. Portásunk közben felhívta Laci haverját, akinek a háttérben épp rekedt volt valami hozzátartozója. Éljen a közvetlen hivatali kommunikáció. Kínomban elővettem hát ottlétem okát. Hat éve adták ki, a borzalmas feket-fehér kép egy hat évvel ezelőtti Gheryt ábrázolt. Épp csak elkezdte gimnáziumi tanulmányait, javában kamaszodott és még annyit se tudott a világról, mint jelenlegi kiadása. Hat év nagy idő tud lenni. De mielőtt szükségszerűen a következő hat évről töprengtem volna, portásunk döbbenten konstatálta, hogy velem itten senki sem kíván érdemben foglalkozni, holott pontban megjelnetem, tudtam a sorszámom és a velem foglalkozni köteles pult számát is. Immáron nagyjából harmadszor csörtetett be az ajtón, mire valahonnan kijött egy hölgy, hogy lemerült vízkészletét feltöltse. A művelet közben közölte, hogy akár be is mehetek vele. Nagyjából fél négy volt ekkor.
A pultnál aránylag gyorsan zajlottak az események. Tisztáztuk az érkezésem okát, átadtam az átadnivalót és beültem fényképezkedni. Kicsit borostás, kicsit kialvatlan és kócos voltam, de azt hiszem, így lesz a leghitelesebb a fotó. Persze borzalmas lett, de a spéci kamerát kezelő másik túlsúlyos hölgy megkérdezte, akarok-e inkább újat. Akartam, jobb lett. Kaptam csekket 1500 forintról. Szóval a legközelebbi posta felé vettem az irányt. Ez könnyedén ment, hiszen csekket kitölteni is profin tudok, hála a diákigazolvány igényléseknek és az elmulasztott index leadásoknak és még volt is nálam ennyi pénz. Vissza a hivatalba, a csekk kisebbik feléért cserébe kaptam négy oldal aláírnivalót, egy lejárt és egy ideiglenes személyit. Közben a hölgy megkérdezte a másikat, hogy akkor most mit is írjon az indokláshoz. Végül megegyeztek, hogy azt, hogy lejárt a régi, ezért kell az új. Ezzel én is csak egyetérteni tudtam, de csak magamban, nehogy megzavarjam őket. Végül még négy előtt távozhattam.
Hazafelé tekerve jöttem rá, hol leszek én hat év múlva. Itt, az okmányirodában. Heti 3-4 nap ücsörgés kedves ismerősökkel a kellemes irodában, néha elküldünk pár embert, néha foglalkozunk is velük. A szomszédaim és barátaim imádni fognak, hiszen két youtube videó között őket is be tudom sorolni a szigorú sorszámrendszer hézagaiba. Államilag garantált fizetés, juttatások... És ha diplomával jelentkezem, talán még valami osztályvezető is lehetek. Hát lehet ennél jobb?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek